Ez a világ egyik leghalálosabb szigete, ahová csak kutatók és katonák léphetnek be

Brazília keleti partjától nagyjából 150 kilométerre találjuk meg a világ egyik legveszélyesebb szigetét. A körülbelül 50 focipályányi méretű Ilha de Queimada Grandét nem véletlenül hívják a „kígyók szigetének”, a becslések szerint területén ugyanis mintegy 3-4 ezer arany lándzsakígyó él. Az arany lándzsakígyót pedig a világ egyik legveszélyesebb kígyófajaként tartják számon: mérge rendkívül toxikus, ami nagyjából ötször olyan erős, mint a családhoz tartozó más fajoké.

Hemotoxikus mérge gátolja a véralvadást és károsítja az érfalakat, de „húsevő” tulajdonsággal is bír, tehát a marás a szövetek elhalásához, károsodásához vezet. Azonnali ellátás nélkül a találkozás jó eséllyel halállal végződik, de kórházi kezelés esetén is 3-5 százaléknyi eshetőség van arra, hogy valaki belehal a mérgezésbe.

Emiatt érhető is, hogy a hatóságok szigorúan megtiltották a sziget látogatását, ahova jelenleg csak kutatók léphetnek be. Esetenként a brazil haditengerészet katonái számára is megengedik a belépést, mivel karban kell tartaniuk a szigeten található világítótornyot. A fákon élő kígyók jellemzően madarakkal táplálkoznak, ám mivel a madarak közül is egyre kevesebben fordulnak meg a szigeten, valamint az itt megpihenő szárnyasok támadás esetén azonnal tovább is repülnek, ezért fennmaradásuk egyre inkább veszélyeztetett – a becslések szerint populációjuk az elmúlt 15 évben például közel 50 százalékkal csökkent.

Ehhez mondjuk hozzájárul az is, hogy megnövekedett az illegális vadászok száma is, a kígyókat ugyanis igencsak borsos áron értékesítik – egy kígyóért például akár 10-30 ezer amerikai dollárt, tehát nagyjából 3,5-10,5 millió forintot is elkérhetnek. És hogy miért vadásszák őket egyáltalán? Egyrészt ritkaságuk miatt a gyűjtők számára felbecsülhetetlen vonzerővel bírnak, és mivel a faj védett befogása pedig illegális, ezért a feketepiaci értéke is magas. Másrészről viszont mérge a kutatók számára is fontos eszköz lehet az új gyógyszerek fejlesztéséhez – természetesen a tudósok hivatalos úton is beszerezhetik, de néha „egyszerűbb” engedély nélkül hozzájutni.