9 természeti csoda Portugáliában, amit nehéz elhinni, amíg nem látod élőben

A Douro-völgy 2001 óta az UNESCO Világörökség része, és kétségkívül Portugália egyik leglélegzetelállítóbb tája. A Douro – azaz az „Arany folyó” – különlegessége, hogy mély szurdokokat vágott a hegyek közé, mielőtt az Atlanti-óceánba torkolna. A környező hegyek – például a Serra do Marão és a Serra de Montemuro – megvédik a vidéket a nedves óceáni szelek elől, így sajátos mikroklíma alakult itt ki, gazdag növény- és állatvilággal kiegészülve. Ide sorolhatóak a tölgyek, fűzfák és portugál kakukkfű, illetve a vörös kányák, bagolyfélék és szirti sasok is. A dombokon vaddisznók és vadmacskák élnek, este pedig denevéreket is látni.

Az ember keze is nyomot hagyott a tájon: a látványos teraszos szőlőültetvények nemcsak a bor miatt fontosak, hanem maguk is hozzájárultak a völgy kulturális örökségéhez.

Az Algarve partvidékén található Benagil-barlang évmilliók alatt, a tenger folyamatos eróziós munkájának köszönhetően nyerte el mai, lenyűgöző formáját. A hatalmas, kupolaszerű üreg tetején egy „szem” nyílik, amelyen keresztül a napfény bevilágítja a türkiz vizet és a homokos belső strandot. A barlang azonban csak vízen közelíthető meg, kajakkal, SUP-pal vagy hajóval könnyen be lehet menni a két íves nyíláson át. Bármennyire is csábító a víz, a barlangban tilos úszni.

Első pillantásra a Ilhéu de Vila Franca szigete akár egy fantasyfilm díszletének is tűnhet, pedig ez a természet alkotása. A São Miguel-sziget partjainál fekvő kis földrészt a víz alatti Fogo-vulkán formázta, tökéletes kör alakja miatt pedig a helyiek „A hercegnő gyűrűjének” is nevezik. A belsejében egy türkiz lagúna és homokos partszakasz található, ahol halak úszkálnak. A sziget természetvédelmi terület, továbbá különböző madarak fészkelőhelye, azonban csak júniustól szeptemberig látogatható, menetrend szerinti hajóval.

A természeti csoda jelenleg is alkalmas például búvárkodásra és sznorkelezésre, de a Red Bull a 2019-es Sziklaugró Világbajnokságát is itt rendezte.

A Furnas-tó szintén a São Miguel-szigetnél, egészen pontosan a közepén, egy ősi vulkán kráterében fekszik. Bár a vulkán utoljára 1630-ban tört ki, a forró gőzölgő források és a földből felszálló kénes párák ma is a föld mélyének erejéről árulkodnak. A tó partján különleges hagyomány él, ugyanis a helyiek földbe süllyesztett edényekben, a geotermikus hő segítségével főzik meg a híres Furnas-ragut (Cozido das Furnas), amely 6 órán át készül a természet melegében. A tó körül egy 8 kilométeres túraút vezet, amely gyalogosan vagy biciklivel is bejárható.

A Fanal-erdő Madeira szigetén található, a Paul da Serra-fennsík magaslataiban. A mesébe illő táj a Laurissilva őserdő része, ahol több száz éves, csavarodott, lombos fák állnak, gyakran ködbe burkolózva. A különös alakú törzsek és az állandó pára misztikus hangulatot ad a helynek. Az erdő egyébként „Pihenő- és Csendrezervátumnak” számít a Madeira Természetvédelmi Parkban, és több népszerű túraútvonal, például a PR13 Vereda do Fanal és a PR14 Levada dos Cedros végállomása. Érdemes reggel meglátogatni, amikor a köd még sűrű, illetve ne tévesszük szem elől a szabadon legelésző teheneket se.

A Praia da Marinha Portugália egyik legismertebb strandja, ahol az aranyszínű sziklák és a tenger találkozása igazi természeti remekművet alkot. A kettős kőív fölött, ha jó szögből figyelünk, a formák szív alakot rajzolnak – nem véletlenül nevezik „az Algarve szívének”. Ráadásul nem ez az egyetlen szívet formázó természeti látványosság, ha szeretjük az efféle különlegességeket: korábban már mi is beszámoltunk hasonló, balancslistára való érdekességekről is.

A tengerpart kristálytiszta víze miatt a hely úszásra és búvárkodásra is tökéletes, illetve ez jelöli a híres Hét függő völgy túra (Percurso dos Sete Vales Suspensos) keleti végét is, ráadásul a turisták figyelmét is többnyire elkerüli.

A Szent Vince-fokot, sokáig „a világ végének” tartották. A rómaiak úgy hitték, itt nyugszik le a Nap a tengerbe, míg a felfedezések korában a portugál hajósok innen indultak útnak a az ismeretlenbe. A 76 méter magas sziklák Európa legdélnyugatibb pontját jelölik, ahol a Szent Vince világítótorony (Farol do Cabo de São Vicente) fénye 60 kilométerről is látszik. A szél, a hullámok és a kilátás együtt teszik a helyet egyedülállóvá és méltóvá arra, hogy a bátorság és felfedezés jelképének tekintsék.

A Ria Formosa Természeti Park Portugália délkeleti partvidékén húzódik, 60 kilométeren keresztül. Ez a lagúnákból, zátonyokból és sósmocsarakból álló természeti látványosság valóságos paradicsom a vízimadaraknak. Többek között rózsás flamingók, kanalasgémek, szürke gémek és a park jelképének számító bíborszínű vízicsibék is élnek itt. A vizek tele vannak halakkal, angolnákkal, tintahalakkal és kagylókkal, és a vidrák is gyakori vendégek. A park legjobban hajótúrákkal fedezhető fel, amelyek Faro, Tavira, Cabanas vagy Fuzeta kikötőiből indulnak, de gyalogos ösvényei is remek lehetőséget kínálnak a felfedezésre.

Portugália egyetlen hivatalos nemzeti parkja, a Peneda-Gerês, az ország északnyugati csücskében terül el. A 70 000 hektáros UNESCO bioszféra-rezervátumban gránithegyek, buja völgyek, tölgyerdők és vízesések váltják egymást. A túrázók vadon élő állatokat is megfigyelhetnek, például ritka ibériai farkasokat, vadkecskéket, szarvasokat és aranysasokat. A területen római kori hadiutak maradványai és eldugott falvak – Soajo, Lindoso, Pitões das Júnias – őrzik az emberek évszázados munkáját.

Forrás: Independent