Rózsaszín villa, tyúkól, borospince: 6 svájci bunker, amit szinte lehetetlen kiszúrni

Az álcázásnak Svájc katonai történetében komoly hagyományai vannak. A második világháború idején is semlegesnek maradt ország komolyan készült egy esetleges támadásra, Henri Guisan tábornok pedig 1940-ben az alpesi Réduit, vagyis a nemzeti erőd védelmi stratégiáját helyezte előtérbe.

A betonbunkereket ugyanakkor igyekeztek minél jobban beleolvasztani a környezetükbe: ácsok, lakatosok és festők alakították őket pajtává, sziklafallá vagy lakóházzá. Némelyiken még az ablakok és a spaletták is csupán festett illúziók voltak. Ennek a különleges katonai szemléletnek számos emléke napjainkban is fennmaradt.

A Genfi-tó közelében álló Villa Rose talán a leghíresebb svájci álcázott bunker. A pasztellrózsaszín, zöld spalettás „otthon” valójában egy erődítmény, amely ma is őrzi az 1940 körüli fegyverzetét, köztük ágyút és géppuskákat. A Gland településen fekvő épület anno azt az útvonalat ellenőrizte, amely Genf felől sokáig Svájc egyik fő közlekedési tengelyének számított.

A bunker ma látogatható, a tetőtérben egy korabeli katonai szálláshelyet is rekonstruáltak. Külön érdekesség, hogy a környéken vezet a Toblerones néven ismert sétaút, amely az egykori páncéltörő akadályok mentén követi végig a történelmi védelmi vonal egy részét.

Még rafináltabb a Bregot A 910. Kívülről egyszerű, kaptárakkal teli faháznak látszik, valójában kétszintes vasbeton gyalogsági bunker. A kialakítása belül már jóval kevésbé idilli: a bejárat közvetlenül a legénységi pihenőtérbe vezetett, innen pedig egy mennyezeti csapóajtón keresztül lehetett feljutni a felső szinten kialakított harci állásba.

A Rajna partján, Feuerthalen közúti hídjánál található A 5478-as gyalogsági bunkert úgy alakították ki, hogy kívülről egyszerű csónakháznak tűnjön. A schaffhauseni védelmi rendszer részét képező erődítményt két géppuska befogadására tervezték, miközben a Bootshaus, vagyis csónakház álcázás segített beleolvadni a folyóparti környezetbe. Az építményt ma nemzeti jelentőségű műemlékként tartják számon.

Az Ova Spin-i erődrendszer az Ofen-hágónál több korszak katonai emlékeit őrzi: az első és a második világháború idejéből származó állások mellett hidegháborús aknavetőállás is található itt. A rendszer egyik legkülönösebb eleme az A 7632-es bunker, amelyet kívülről középkori várromnak álcáztak, miközben belsejében komoly fegyverzet kapott helyet. Ma országos jelentőségű védelmi objektumnak számít, a létesítményt pedig vezetett túrák keretében a nagyközönség is megismerheti.

A Pfäfers fölötti Furggels-erőd már méretében is kilógott a svájci védelmi rendszerből: 1939 végétől építették, 1940-re pedig már harckész volt, és később további lövegekkel bővítették. Miközben a felszín egyes elemei pajtának vagy akár tyúkólnak álcázva simultak a hegyi tájba, alattuk egy hatalmas, több kilométeres föld alatti katonai komplexum húzódott. Az erőd 1998-ig maradt szolgálatban, ma pedig múzeumként fedezhető fel.

Az Angenstein A 3476-os gyalogsági erőd a Basel-Landschaft kantonbeli Duggingen mellett, az Angenstein-kastély alatt bújik meg. A második világháború idején épült, háromszintes bunker a

Grenzbrigade 4 védelmi rendszeréhez tartozott, és különlegessége, hogy közvetlen összeköttetésben áll az alatta futó vasúti alagúttal. Kívülről viszont jóval békésebb képet mutatott: a leírások szerint borospincének álcázták.