Mozdulni sem lehet azon a szigeten, ahol egyetlen négyzetkilométerre 40 ezer fő jutna

Kolumbia északi partjaitól nem messze, Cartagena közelében emelkedik ki a Karib-tengerből Santa Cruz del Islote 816 főt számláló szigetvárosa. A 200 méter hosszú és 120 méter széles földdarab megközelítőleg két focipálya területének felel meg, népsűrűsége pedig körülbelül 40 ezer fő/négyzetkilométerre tehető – viszonyításképpen, egész Budapest népsűrűsége a KSH januári adatai szerint 3211 fő/négyzetkilométer.

Ez mondjuk még mindig „semmi” a legzsúfoltabbnak tartott Caye Sabléhoz képest, ahol a 156 ezer fő jut egyetlen négyzetkilométerre. Mindenesetre tény, hogy ha nem szeretjük a tömeget, akkor Santa Cruz del Islotét nem nekünk találták ki. Úgy tudni, hogy a San Bernardo-szigetcsoporthoz tartozó szigetet halászok fedezték fel a 19. században, akik egy olyan biztonságos és védett helyet kerestek maguknak, ahol nyugodt körülmények között tudnak halászni. Az évek során az ő családjaik töltötték fel Santa Cruz del Islotét, emiatt egy különleges és szorosan összetartó társadalom alakult ki területén.

Mindenesetre az első hivatalos szerv 2013-ban jött létre azért, hogy megvitassák a helyi problémákat. Ezekből pedig sajnos bőven akadt: egyrészt a helyieknek többször kellett árvizekkel megküzdeniük, de az élelmiszerellátás, az ivóvíz hiánya és a szemétszállítás mind gondot okoz az apró szigetnek. Természetesen azért sikerült megoldásokat találniuk: az ivóvizet a környező szigetekről, illetve Kolumbiából nyerik, az áramellátásért pedig napelemek és generátorok felelnek.

A szoros közösségnek köszönhetően a szigeten ráadásul egyáltalán nincs bűnözés: a helyiek a sok esetben ajtójukat sem zárják be, bár az egyre nagyobb érdeklődés miatt ez változóban lehet. Santa Cruz del Islote ugyanis az elmúlt években nagy visszhangot keltett, mivel számos médium – tévesen – úgy hivatkozott rá, mint a világ legzsúfoltabb szigete. Méretéből adódóan a turisták lehetőségei is korlátozottak: ugyan területén van egy hostel, a legtöbben a szomszédos szigetek egyikén szállnak meg, és egy hajós kirándulás keretében látogatnak el ide. A turizmus egyébként segített a helyieknek, akik a nyugati oldalon még egy fürdőhelyet is kialakítottak, de szívesen is mesélnek életvitelükről az utazóknak.