Az alig látogatott afrikai ország, ahol decemberben is 30 fokban strandolhatunk

Afrika nyugati részén, az Atlanti-óceán partján találunk rá Szenegál nagyjából 18 millió főt számláló színes országára. A part mentén helyezkedik el fővárosa, Dakar, amely évszázadok óta fontos kereskedelmi szereppel bír: először a portugál gyarmatosítók tették rá a kezüket, míg végül a 17. században átkerült a franciákhoz, akiknek az egyik legfontosabb gyarmati kikötővárosává vált.

Napjainkban egyik lefontosabb látnivalója a Gorée-sziget, ami már a portugálok idejében a transzatlanti rabszolgakereskedelem egyik legjelentősebb bázisa volt. A 15-19. század között mintegy 12,5 millió embert szállítottak rabszolgaként az amerikai kontinensre, és bár a franciák hivatalosan már 1794-ben felszámolták a rendszert, pár évvel később Napóleon ismét bevezette. A szigeten végül csak 1848-ban tiltották be a rabszolgakereskedést, melynek emlékét manapság a Maison des Esclaves néven ismert rabszolgaház őrzi.

Szenegál lakosságának szinte teljes egésze muszlim vallású, ami az építészetben is látszik: szintén megéri felkeresni a dakari Nagy Mecsetet, melyet még 1964-ben húztak fel. Ennek a közelében találhatunk rá a város egyik legrégebbi múzeumára, a fekete-afrikai művészetet és kultúrát bemutató IFAN Múzeumra. Dakar egyébként művészeti szempontból egy nagyon is jelentős városnak számít: a galériák és múzeumok mellett például rendszeresen itt rendezik meg Dak’Art nevű összművészeti fesztivált, amely az évek során Afrika egyik legnépszerűbb kortárs művészeti eseményévé nőtte ki magát.

Az ország másik kihagyhatatlan úti célja az egykori főváros, Saint Louis. A térség mára az UNESCO világörökségi helyszínnek számít, legjelentősebb látnivalói közé tartozik a Podor-erőd, illetve a Langue de Barbarie Nemzeti Park. Utóbbiban nemcsak gazdag élővilággal – teknősökkel, flamingókkal és rengeteg (vándor)madárral – bír, de csodás strandokkal is találkozhatunk. Saint Louis mindemellett fontos „kézműves város” tele nyüzsgő piacokkal és különböző művészeti létesítményekkel.

Ha pedig a természetnél járunk, akkor mindenképpen meg kell említeni Szenegál legnagyobb nemzeti parkját, a szintén UNESCO-helyszínnek számító Niokolo-Koba Nemzeti Parkot is. A Gambia-folyó mentén húzódó természetvédelmi terület hetvennél is több emlősfajnak ad otthont, így például oroszlánoknak, elefántoknak, leopárdoknak, vízilovaknak, antilopoknak és különböző majmoknak. A másik legfőbb nemzeti park az ország déli részén található: a Saloum-delta Nemzeti Parkot elsősorban mangroveerdőiről és apró halászfaluiról lehet felismerni, de adottságai miatt itt is rengeteg madár- és halfajjal találkozhatunk. Errefelé a kajakos, kenus vízi túrák is népszerűek.

A tenger közelsége persze nemcsak az élővilágnak ideális, de a strandolóknak is. A legnépszerűbb partoknak az üdülőhelyekben gazdag Cap Skirring, a dakari Plage de Ngor, a sziklás Toubab Dialao, valamint az arany homokos Saly Portudal számítanak. Az Atlanti-óceán hullámainak köszönhetően a strandok kiválóak a szörfözésre és a vízi sportok űzésére is.

Nem utolsó sorban a szenegáli konyha is megér egy említést. Ha kifáradtunk volna a természetjárásban és a strandolásban, akkor a helyi éttermekben újult erőre kaphatunk. Erre járva kóstoljuk meg az ország nemzeti ételét, a rizses-húsos thieboudiennet, a fűszeres yassát, a mogyorószószos mafét vagy a pálmaolajos-okrás soupe kandiát. A reggelihez mindenképpen próbáljuk ki a fűszeres café toubát, az étkezésekhez pedig gurítsunk le néhány pohárral Szenegál nemzeti italából, a savanykás hibiszkuszos bissapból.

Habár Szenegál kétségkívül csodás úti cél, néhány afrikai országhoz hasonlóan itt sem a legjobb a biztonság. A legnagyobb veszélyt a turistákra a zsebtolvajok jelentik, így nem javasolt feltűnő helyen hordani ékszereinket és a drágának tűnő retikülöket, táskákat is mellőzzük. Ha esetleg tüntetésekbe futnánk, akkor igyekezzünk biztonságunk érdekében minél hamarabb távozni a helyszínről. Készpénzt is csak bankokból, ATM-ekből szerezzünk, a taxik közül pedig csak hivatalos járműveket válasszunk.