Egy genetikai változás segíti a tengeri nomádokat a 10 perces merülésekben

Az Indonézia, Malajzia és a Fülöp-szigetek térségében élő bajau népcsoport közel ezer éve él a Sulu-tenger környékén. A közösségre gyakran hivatkoznak a „tenger nomádjaiként”, hiszen mindennapjaikat régóta meghatározza a víz. Hagyományosan cölöpökre épített házakban és lakóhajókon élnek, amelyek korábban lehetővé tették, hogy a családok szabadon járják a tengert.

Hajóikat teljes egészében maguk készítik, és főként szigonyhalászattal, valamint kagylók, rákok és más tengeri élőlények gyűjtésével foglalkoznak. Ezeket aztán a szárazföldön különféle termékekre cserélik, például maniókára, amely étrendjük fontos részét képezi. 

A bajauk egyik legérdekesebb sajátossága, ahogyan szervezetük az idők során alkalmazkodott életmódjukhoz. Lépük átlagosan közel másfélszer akkora lehet, mint a szomszédos saluan népcsoporté, ami jelentős előnyt jelent a víz alatt.

A lép ugyanis vörösvértesteket tárol, merülés közben pedig összehúzódik, és további vörösvértesteket juttat a keringésbe. A nagyobb lép így hozzájárulhat a vér oxigénszállító kapacitásának növeléséhez, vagyis ahhoz, hogy hosszabb ideig maradhassanak a víz alatt.

Viszonyításképpen: a Guinness-rekordot egy szerb férfi, Branko Petrovic tartja 11 perc 54 másodperccel. Ez ugyanakkor egyetlen rekordkísérlet eredménye, míg a népcsoport tapasztalt merülői rendszeresen töltenek hosszú időt a víz alatt. Bizonyos esetekben a bajau búvárok munkaidejük akár 60 százalékát is a víz alatt tölthetik.

A merüléshez fából készült úszószemüveget és súlyövet használnak, amelyek segítségével olykor akár 70 méteres mélységbe is lemerülnek. A gyerekek nagyjából nyolcéves korukban, vagy akár még korábban kezdenek úszni tanulni, idővel pedig a halászat és a tengeri túlélés alapjait is elsajátítják.

Érdekesség, hogy a bajau nők saját arcpasztát is készítenek, hogy óvják bőrüket az erős napsütéstől. A burak vagy borak néven ismert krém kurkumából és rizsporhoz hasonló alapanyagokból készül.

A hamuesgyemant.hu ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a bajauk hagyományos életmódja egyre nehezebben tartható fenn. Az 1950-es évektől életformájuk egyre kevésbé illeszkedett a modern államhatárokhoz, a különböző bevándorlási és tartózkodási szabályok, valamint a biztonsági ellenőrzések miatt pedig fokozatosan szűkült a mozgásterük.

A bajauk nagy része ráadásul nem rendelkezik állampolgársággal, így az oktatáshoz, a munkavállaláshoz és az egészségügyi ellátáshoz is korlátozottabban fér hozzá. A Malajzia keleti részén fekvő Semporna környékén ma például már csak néhány száz család folytat tengeri nomád életmódot, amelyet a fakitermelésre vonatkozó előírások is nehezítenek.