60 méter magas barlangfalakról szedik le a világ egyik legdrágább élelmiszerét

A látványos és veszélyes munka évszázadok óta az idahan közösség életének része. A sarlósfecskék fészkei szinte teljes egészében fehérjében gazdag nyálváladékból épülnek fel, és a kínai gasztronómiában régóta luxusalapanyagnak számítanak.

Levesekbe és desszertekbe kerülnek, sőt önmagukban is fogyasztják őket, mivel hagyományosan fiatalító és egészségjavító hatást tulajdonítanak nekik. A kínai újév közeledtével rendszerint tovább nő irántuk a kereslet: egy ehető sarlósfecskefészekért több száz dollárt is kifizetnek.

A Borneó szigetén fekvő Madaiban minden családnak megvan a maga örökölt barlangrésze, amelyet időről időre újraosztanak a közösségen belül. A szüretet hosszú előkészület előzi meg: bambuszlépcsőket építenek, ellenőrzik a köteleket, a helyi hagyományok szerint pedig kecskét is áldoznak a barlang őrzőszellemének. A gyűjtők úgy tartják, ezzel kárpótolják a természetet azért, amit elvesznek tőle.

Délkelet-Ázsia városaiban sorra jelentek meg az ablaktalan épületek, amelyek belsejében mesterséges barlangokat alakítanak ki. Hangszórókból madárhangok szólnak, a tulajdonosok pedig a szellőzést, a páratartalmat és a hőmérsékletet úgy állítják be, hogy a sarlósfecskék beköltözzenek. A módszer annyira bevált, hogy Malajziában az ilyen farmok száma egy évtized alatt körülbelül ezerről több mint hatvanezerre nőtt.

A telepeken a fészkeket egyszerűbb begyűjteni és megtisztítani, ezért jóval olcsóbban kerülhetnek piacra. Ez egyre nehezebb helyzetbe hozza a barlangi gyűjtőket: az örökölt területek zsugorodnak, sokan pedig inkább városi munkát vállalnak.

Sarawak tartományban a fészeklopások komoly károkat okoztak, a híres Niah-barlang egykor többmilliós kolóniái pedig szinte eltűntek. A mesterséges telepek sem problémamentesek: Kína 2011-ben nitrátos szennyezés miatt ideiglenesen megtiltotta a malajziai fészkek importját, azóta pedig laboratóriumi vizsgálatokhoz kötik a behozatalt.

A Gomantong-barlangban még ma is több tíz méter magas létrákon dolgoznak a gyűjtők. A veterán Zakaria bin Rugi 59 éve végzi ezt a munkát, és ebből taníttatta gyermekeit. Nemrég azonban úgy döntött, hogy visszavonul, mert családja túl veszélyesnek tartja a mesterséget.