Thierry Henry kedvenc városa, és az ország, amit soha nem látott

Július 14-én véget ért a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság, a Condé Nast Traveller utazási magazin pedig leült Thierry Henryvel egy rövid interjúra, mely során nyaralásairól, kedvenc úti céljairól kérdezték a focistát.

Az interjúból kiderült, Henry legboldogabb utazási emléke Rio de Jaineiro nagyvárosához köthető, ugyanis imádja, hogy Brazíliában mindenki szamba-lázban ég, és azt is, hogy az emberek mindenhol ugyanazokat a klasszikus brazil ételeket eszik. Mint mondta, a legjobb Rióban az, hogy a helyiek tényleg egy óriási közösségként élik a mindennapjaikat, ilyen mértékben pedig ezt sehol máshol sem tapasztalta még.

Gyerekkorában egyébként nem volt túl sok lehetősége utazni, a legtöbbször maximum a környező kerületekbe látogatott el. Édesanyjával néhányszor meglátogatták Párizst, ezek az utak pedig máig édes emlékként élnek a szívében – különösen azok az alkalmak maradtak meg neki, amikor vásárolni kísérte el anyukáját, aki turkálóról turkálóra járva szedte össze az olcsó ruhákat.

„Sokan azt hiszik, hogy Párizsban nőttem fel, pedig igazából a külterületeken található Les Ulisben töltöttem gyerekkorom nagy részét” – mondja Henry.

Persze amikor már kicsit idősebb lett, sokunkhoz hasonlóan ő is kipróbálta, milyen egyedül utazni. Az egyik legelső ilyen emléke a portugáliai Faróhoz köthető, ahova már a francia válogatottal utazott. Úgy emlékszik, hogy ekkor nagyjából 16 éves lehetett, és elképesztően izgatott volt, hogy képviselheti hazáját. Aztán ebben az időben a karrierje miatt az utazások is egyre gyakoribbá váltak, így például tiniként Monacóba és Olaszországba is eljutott.

Habár pályafutása alatt több tucat országba volt már lehetősége ellátogatni, Ausztrália valahogyan sosem került fel a térképre.

„Az az ország, ahova már nagyon szívesen eljutnék, az egyértelműen Ausztrália. A távolság és az ebből fakadó jetlag veszélye miatt egyelőre még nem volt lehetőségem ellátogatni, de nagyon szívesen megnézném Ausztráliát.”

Az országra valószínűleg családja – kiváltképp a gyerekek – is kíváncsi lenne. Henry szerint ugyanis nincsen annál jobb, mint egy olyan elszigetelt helyen ébredni, mint például a Maldív-szigetek, ám a gyermeki kíváncsiságot ez már nem mindig elégíti ki: a három fiatal a múltkori utazás alatt például konstatálta, hogy minden nagyon szép, de „hát, már ismerjük”. Persze Thierry egyáltalán nem szeretné, hogy magas lovon üljenek a gyerekek, ezért mint mondja, rendszeresen emlékezteti őket arra, hogy ennyit utazni nem „normális”, hiszen fontos neki, hogy két lánya és egy fia tudják értékelni szerencsés helyzetüket.