Olaszország egykori fővárosát rendre alulértékelik a turisták

Olaszország negyedik legnagyobb városa, az északnyugaton fekvő Torino kulcsszerepet játszik az ország történelmében. A római időkben még Augusta Taurinorum néven ismerték, amely sokak szerint a latin taurus, vagyis „bika” szóból ered. Nem véletlen, hogy ez az állat vált a város jelképévé. A név eredete ugyan vitatott, az biztos, hogy a torinóiak büszkék a város címerében és a megye zászlaján is megjelenő szimbólumra, amely az erőt, a bátorságot, a szabadságot és az elszántságot testesíti meg.

Ennek fényében nem meglepő, hogy a turisták sem hagyják ki a Piazza San Carlo tér kövébe süllyesztett aranyszínű bika meglátogatását. A legenda szerint aki rálép az állat nemi szervére, annak szerencséje lesz, így a különös rituálé ma is a városi séták állandó része.

Mindenesetre később, a középkorban a város a savoyai hercegek révén indult el a fejlődés útján. Átfogó építkezéseket rendeltek el, Torino számos ma is meghatározó történelmi épületét pedig nekik köszönhetjük. Köztük van a Palazzo Reale (Királyi Palota) és a Palazzo Madama is, amelyben ma az ősi művészeteket bemutató Civico d’Arte Antica múzeum működik.

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy királyi palotának inkább a fővárosban lenne a helye, csakhogy Olaszország központja nem mindig Róma volt. Torino a Savoyai Hercegség székhelyeként kulcsszerepet játszott az olasz egység megteremtésében (Risorgimento), 1861-ben pedig itt alakult meg az egyesült Itália első fővárosa. A városhoz II. Viktor Emánuel neve is szorosan kötődik: Torinóban született, és Garibaldival együttműködve az első olasz királyként meghatározó szerepet vállalt a mai Olaszország megszületésében.

Hozzá kapcsolódik a gyönyörű Palazzo Carignano épülete, amit az uralkodó az Olasz Királyság parlamentjének székhelyeként tett ismertté. A palotában ma a Risorgimento Múzeum üzemel. 

Innen pár perc sétára találjuk Torino másik híres múzeumát, a Museo Egiziót, amely a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb egyiptomi tárlata. Az épített örökségből is bőven akad még: érdemes megnézni a királyi színházat (Teatro Regio di Torino), a Porta Palatinát, valamint a Gallerie d’Italia gyűjteményének otthont adó Palazzo Turinetti di Pertengót. A torinói leplet őrző Szent János-katedrális szintén kihagyhatatlan, a városon kívül pedig ott a Stupinigi Natúrpark kapujában álló savoyai vadászkastély, a Palazzina di Caccia di Stupinigi.

Torino történelmét ugyanakkor legalább annyira meghatározta az autógyártás, mint a Risorgimento. Itt alapították meg 1899-ben az olasz autóipart meghatározó Fiat gyárat, amelyhez szintén több látnivaló kapcsolható. A Fiat Lingotto Gyárban berendezkedett Centro Storico Fiat múzeumban megismerkedhetünk a márka történetével, az Autómúzeumban (Museo Nazionale dell'Automobile) pedig több mint kétszáz járművön keresztül tekinthetünk bele az autóipar történelmébe. 

Ha a természet közelségére vágynánk, a folyóparti Parco del Valentino tökéletes a sétákra, ahogyan a Parco di San Vito, illetve a már említett Stupinigi park is. Szintén érdemes ellátogatni az erdők közepén fekvő Superga bazilikához. 

Végezetül Tornio gasztronómiáját is muszáj megemlíteni, melynek legkimelkedőbb példája a Gianduiotto csokoládé. A városban járva kóstoljuk meg a kávés-csokoládés Bicerin italt – a Caffè al Bicerin és a Caffè Torino például remek emléket állít a város kávékultúrájának. A városban a borkedvelők sem maradnak hoppon, hiszen Piemont régiója olyan különlegességeket tud felmutatni, mint a Barolo, a Barbaresco, a Moscato d'Asti desszertbor vagy a Gavi.