Csak pár óra kocsival, és máris Európa egyik legszebb tengerparti városában vagyunk

Trieszt elhelyezkedését nézve nem meglepő, hogy a történelem során más-más országokhoz tartozott: volt a rómaiaké, a frankoké, a németeké és a Habsburgoké is, mígnem az első világháború után, 1918-ban Olaszországhoz csatolták – ez ugyan vitatott lépés volt, de 1954-ben pontot tettek a helyzet végére, és hivatalosan is Olaszország része lett. 

A város szívének számító Piazza Unitá d’Italia főtere környékén például neoklasszikus épületek sorakoznak (Városháza, Lloyd-palota és Palazzo del Governo), míg a San Giusto-dombon magasodó katedrális mozaikjaival a román stílust idézi meg. Ha végigsétálunk a várost kettészelő kanális mentén, akkor a klasszicista építészet java köszön vissza, míg a Museo Revoltella kortárs múzeuma a neoreneszánsz idejére repít minket vissza.

Ahogy a hamuesgyemant.hu írja, a város lakóiról az a hír járja, hogy még az olaszokhoz képest is viszonylag sok kávét isznak, nem véletlen, hogy a központi Borgo Teresiano negyedben egész nap kávézgató helyiek sokaságát láthatjuk. Erre járva mindenképpen térjünk be a város legismertebb, 1914-ben alapított irodalmi kávéházába, a Caffé San Marcóba, de a tükrökkel teli Caffé degli Specchiben is megízlelhetjük az igazi olasz kávét. Ha Michelin-csillagos étteremben ünnepelnénk meg a nyaralást, akkor vegyük az irányt a Harry’s Piccolo Trieste étterem felé, a halételekért pedig keressük fel az Al Bagattót vagy a Menarostit.  

A környéken persze természetközeli helyek is akadnak: látogassunk el a Grotta Gigante hatalmas cseppkőbarlangjába hűsölni, fedezzük fel a Rosandratal szurdokvölgyét, de a tengerparthoz közeli panorámaösvényekről (Strada Napoleonica, Sentiero Rilke) is csodás kilátás nyílik.