Hamarosan megkezdődik a vándorlás, csoportokban készülnek a fehér gólyák

Egyre több fehér gólya gyűlik össze a Körös-Maros Nemzeti Park mezőinél. A természetvédelmi terület képviselői azt írják, hogy az ivaréretlen és az öreg madarakhoz már az idén kirepült fiókák is csatlakoztak, akik szorgalmasan sajátítják el az önálló élet fortélyait. Az Igazgatóság felhívja rá a figyelmet, hogy a Kígyósi-puszta területén például egyre gyarapodik az ott tartózkodó gólyacsapatok mérete, július 24-én már 20-30 példány mozgott együtt – ez a szám pedig napról napra változik.

Az idei év viszont táplálék szempontjából egy kicsit szűkös, ugyanis nagyon kevés a mezei pocok, ezért a madarak kénytelenek egyenesszárnyú rovarokkal (elsősorban sáskákkal), csiborokkal, ganajtúró bogarakkal és fürge gyíkokkal fedezni napi táplálékszükségletüket, addig, amíg el nem indulnak a déli tájak irányába.

Vannak azonban olyan példányok, amiknek napirendje eltér a fenti mintától: egy részük fiatal, ivaréretlen madarakból áll, míg egy másik olyan idősebb gólyákból, amelyeknek valamilyen oknál fogva nem sikerült költeni, és mivel kifutottak az időből, a pótköltésbe sem kezdtek bele – őket nevezzük kajtár gólyáknak. Ezek az egyedek már nyár elején kisebb, 5-10 fős csoportokban mozognak, és a fiókákat nevelő pároktól eltérően nekik nem kell a fészek körül tüsténkedni, így a nap java részében mezőkön, legelőkön sétálgatnak, lakmároznak.

A fiókák egyébként általában július végéig kirepülnek a fészekből, így ilyenkor már a költőpárok és a fiókák is csatlakoznak a kajtár gólyákhoz. A csemeték ilyenkor még pár napig tüntetnek az önállósodás ellen, szárnyaik rezegtetésével és sípoló hanggal próbálják rávenni szüleiket, hogy ne azok ne rúgják ki őket a mamahotelből. Azonban a fiókák hamar megtanulják, hogyan tudnak maguk vadászni, és bár a kezdetekben még visszajárnak a fészkekbe éjszakázni, gyorsan felbátorodnak, és elkezdik az idősebb gólyákkal együtt a települések külterületein tölteni az estéket.