Nem is őshonos a Hévízi-tó egyik legismertebb virága

Az indiai vörös tündérrózsa meghonosítása Lovassy Sándor, a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanárának nevéhez fűződik, aki a 19. század végén kezdett kísérletezni különböző trópusi tündérrózsafajok telepítésével.

Az egyiptomi fehér tündérrózsa nem tudott tartósan megtelepedni a tóban, az indiai vörös változattal azonban sikerrel járt. Az első virág 1898. július 25-én, mindössze 33 nappal az ültetés után nyílt ki. A növény azóta Hévíz egyik legismertebb jelképévé vált, és ma már többféle színváltozatával is találkozhatunk.

A tündérrózsák megjelenésük mellett a virágzásuk miatt is különlegesek. Szirmaik késő éjjel nyílnak ki, majd másnap délelőtt ismét összezárulnak, borongós időben azonban akár egész nap nyitva maradhatnak.

A virágzási időszak júniustól egészen november végéig tart, miközben egy-egy virág mindössze három napig él, mielőtt elhervadna és a víz alá merülne. A tövek azonban folyamatosan új bimbókat hoznak, így hónapokon át gyönyörködhetünk bennük. Illatuk leginkább a cédrusfáéra emlékeztet.

A Hévízi-tó tartósan meleg vize kedvező környezetet biztosít a trópusi növény számára, amely ugyanakkor a víz lehűlésének lassításában is fontos szerepet játszik. A felszínen elterülő nagy levelek mérséklik a hőveszteséget, míg a hosszú levélnyelek a meder iszapjában gyökerező töveket kötik össze a vízfelszínnel.

Egy-egy kifejlett tő egyetlen nyár alatt akár tíz-húsz hatalmas levelet is növeszthet, a levélnyelek pedig a tó mélyebb részein három-négy méteresre is megnőhetnek. A mederben szerteágazó indák emellett a gyógyiszap védelméhez is hozzájárulnak. A növények ősszel visszahúzódnak az iszapba, majd tavasszal ismét kihajtanak.

További érdekesség, hogy a tündérrózsák elhelyezkedése sem állandó: a megfigyelések szerint nagyjából ötévente új helyet foglalnak el a tóban. A virágok ugyanakkor védettek, ezért leszakításuk és bolygatásuk szigorúan tilos.