5 mérgező növény Magyarországon, amit soha ne vigyünk haza

A gyilkos csomorika (Cicuta virosa) már a 19. században is nagy gondokat okozott, ugyanis veszélyeztette a háztáji állatokat, akiket megtévesztett a zellerhez hasonlító gyöktörzse, illata és édeskés íze. Emiatt belekezdtek a növény irtásába, a folyószabályozások után pedig egyre kevesebb helyen fordult elő, azonban ez nem azt jelenti, hogy napjainkban nem találkozhatunk vele. A gyilkos csomorika főleg lápokban, mocsarakban és nádasokban bukkanhat fel, ám mivel manapság elég ritkán fordul elő, ezért védettséget élvez – természetvédelmi értéke 5000 forint.

Értelemszerűen elsősorban a vizes területeken kell vigyáznunk, a csomorikát pedig onnan lehet felismerni, hogy virágai kis fehér labdákat formáznak, hosszuk pedig akár a 150 centimétert is elérheti.

Az egyik legveszélyesebb növény, amivel itthon találkozhatunk, a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum). Az invazív fajnak számító növény igencsak látványos, hiszen hossza akár az 5 métert is elérheti, szárvastagsága pedig 10 centiméter is lehet. Ráadásul egy igazán ellenálló fajról van szó, hiszen gyakorlatilag bármilyen környezetben meg tud élni – elsősorban viszont homokos és iszapos termőhelyeken fordul elő.

A sérüléseket a növényben található furanokumarinok okozzák, melyek napfény hatására bomlani kezdenek, és gyulladást okoznak. A bőrünk ennek hatására hólyagossá válik, ezek a pedig nem könnyen gyógyulnak, emiatt mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, mivel kezelés nélkül a hegek évekig is rajtunk maradhatnak. Ha véletlenül hozzányúltunk volna igyekezzünk bő vízzel megmosni az érintett bőrfelületet, illetve letakarni azt egy ruhával, hogy ne érje napfény.

A kis méretű gyöngyvirág (Convallaria majalis L.) első ránézésre ártalmatlannak tűnhet, ám fogyasztás esetén a benne levő glikozidok károsak a szívünkre, emiatt súlyos gondokat okozhatnak. Persze senki sem szeretne gyöngyvirágot enni, ám mivel a növény levelei nagyon hasonlítanak a medvehagymáéhoz, ezért könnyen belefuthatunk egy ilyen balesetbe. Emiatt mielőtt beraknánk táskánkba, dörzsöljük hozzá kezünket a levelekhez: ha fokhagymás illatot érzünk kezünkön, akkor medvehagymáról van szó. A gyöngyvirág levelei továbbá szélesebbek (kb. 6 cm) is, mint a medvehagymáé (kb. 4 cm).

A Közép-Amerikából származó csattanó maszlag (Datura stramonium) sincs jó hatással az emberi szervezetre. Néha azonban előfordul, hogy keveredik más ehető növényekkel, elfogyasztása pedig kis mennyiségben is intenzív tüneteket válthat ki. A növényben egy atropin és egy szkolopamin nevű vegyület is megtalálható: előbbi elsősorban az idegrendszerünkre hat, míg utóbbi bódulást okoz.

A csattanó maszlagot szerencsére elég könnyű felismerni, mivel tölcsér alakú virágai általában fehér, lilás vagy sárgás színt öltenek, míg toktermése tele van fekete magokat tartalmazó szúrós tüskékkel. Méretét tekintve is feltűnő, hiszen szárai akár embernagyságúra is megnőhetnek.

Szintén a zellerfélék családjába tartozik az a növény, ami Seneca és Szókratész halálát is okozta. A foltos bürökkel (Conium maculatum) nem éri meg játszani, hiszen a benne található koniin néven ismer vegyület a bőrön és a nyálkahártyán keresztül is felszívódhat. A fogyasztást követően hamar lázasnak és szédültnek érezhetjük magunkat, amit izzadás, majd később a végtagok, végül pedig az egész test bénulása követ.

Itthon főleg a gazok között találkozhatunk vele, szára nagyjából másfél-két méteresre nő meg, virága pedig fehér színű. A növényre különösen ügyelnünk kell, mivel egyáltalán nem feltűnő: levele nagyon hasonlít a petrezselyemre, de a kaporral vagy az ánizzsal, gyökere miatt pedig a fehérrépával is összekeverhetjük. A foltos bürök vastag, üreges szára azonban lilás-barnás színá, és illata sem a legjobb: ha óvatosan, kesztyűben szétmorzsoljuk a levelét, akkor büdös rágcsálószagot érezhetünk.

(Forrás: Turista Magazin)