265 múmiát rejtett egy váci templom kriptája

Ha múmiákra gondolunk, legtöbbünknek az ókori Egyiptom jut eszébe. Kevesebben tudják, hogy Magyarország is őriz egy világszerte ismert múmiagyűjteményt. A váci Fehérek temploma alatt több száz, természetes úton mumifikálódott emberi maradvány került elő, amelyek a 18–19. századi mindennapok kutatásában is fontos szerepet játszanak.

A különleges leletekre 1994-ben bukkantak rá a város főterén álló templom felújítása során. A padló alatt egy rég elfeledett kripta húzódott, amelyben 265 ember maradványait találták meg. A koporsók nagy része meglepően jó állapotban maradt fenn, és sok esetben a testek is mumifikálódtak.

A váci múmiák különlegessége, hogy fennmaradásuk természetes folyamat eredménye. A kripta sajátos mikroklímája, a folyamatos légáramlás, az alacsony páratartalom és az állandó hőmérséklet fokozatosan kiszárította a testeket, így azok bomlás helyett mumifikálódtak.

Ennek köszönhetően sok esetben a bőr, a haj, a ruházat és egyes lágyszövetek is fennmaradtak. A díszített koporsók feliratai az elhunytak azonosításában is segítettek. Az ilyen jó állapotban megőrződött és részletesen dokumentálható leletegyüttes Európában is ritkának számít, ezért a váci múmiák nemzetközi jelentősége is kiemelkedő

A kriptában eltemetettek között csecsemők, gyermekek, felnőttek és idősek egyaránt voltak. A koporsófeliratok és az egyházi anyakönyvek alapján sokukat név szerint is azonosították, több esetben pedig életkoruk, családi kapcsolataik és foglalkozásuk is rekonstruálható volt.

A múmiák vizsgálata révén a szakemberek képet kaphattak a korabeli lakosság táplálkozásáról, életkörülményeiről és fizikai terheléséről. A haj, a csontok és a megőrződött lágyszövetek elemzése számos betegség nyomait is feltárta, a leletek pedig azt is megmutatták, hogy néhányan a kor viszonyaihoz képest magas életkort értek meg.

A váci múmiák a történészek mellett az orvoskutatók figyelmét is felkeltették. Több múmiában sikerült kimutatni a tuberkulózis kórokozójának több száz éves örökítőanyagát, ami fontos adalékokkal szolgált a betegség történetének és terjedésének megértéséhez.

A leleteknek köszönhetően a kutatók azt is vizsgálni tudták, hogyan terjedhetett a fertőzés a családokon belül, és milyen genetikai változatok voltak jelen a korabeli lakosság körében.

A vizsgálatokból kiderült, hogy a tuberkulózis jóval összetettebb fertőzés lehetett, mint korábban gondolták, és egyes emberek egyszerre több baktériumtörzset is hordoztak. A 18. századi genomok összevetése a mai törzsekkel új részleteket tárt fel a kórokozó genetikai változatosságáról és európai terjedéséről.

A váci múmiák jelentős részét a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi és vizsgálja, három múmia pedig a Tragor Ignác Múzeum Memento Mori állandó kiállításán tekinthető meg. A tárlat a leletek mellett bemutatja a díszített koporsókat és a kriptából előkerült tárgyakat, valamint azt is elmagyarázza, hogyan fedezték fel a sírkamrát, miként zajlottak a kutatások, és mitől vált világhírűvé a váci múmiagyűjtemény.