Már a felrobbantott Ferenc József híd maradványai is láthatók a Dunában

A Szabadság híd környékén most jól kivehetők azok a víz alatt rejtőző szerkezeti elemek, amelyek az átkelő háborús pusztulásához köthetők. A hidat 1945. január 16-án éjjel robbantották fel a Budapestről visszavonuló német csapatok. A robbanás következtében a középső hídrész leszakadt és a Dunába zuhant, miközben az átkelő többi része is súlyosan megrongálódott.

A Fővám teret és a mai Szent Gellért teret összekötő hidat Feketeházy János tervei alapján építették, és 1896. október 4-én adták át. Az utolsó szegecset maga Ferenc József verte be, az új átkelőt az uralkodóról nevezték el. A híd már megnyitásakor villamosvágányokat kapott, jellegzetes kapuzatait pedig turulmadarak díszítették.

Az alacsony vízállás a Duna más szakaszain is régóta rejtőző emlékeket tett láthatóvá. Ahogy írtunk róla, Mohács közelében egy második világháborús hajóroncs vált láthatóvá, a folyó horvátországi szakaszán pedig egy 1937-ben elsüllyedt, egykor szenet szállító hajó maradványai rajzolódtak ki minden korábbinál tisztábban. Kiskőszeg közelében egy százkilogrammos világháborús légibombát is találtak, amelyet a hatóságok elszállítottak és megsemmisítettek.

Visegrádnál egy szabályos kőgolyó került elő a mederből. A Mátyás Király Múzeum szakemberei még vizsgálják, valóban kőhajítógép lövedéke lehet-e. Hasonló köveket a visegrádi vár ostromai során százával használhattak, így a lelet akár több száz, szélsőséges esetben közel kétezer éves is lehet.

A Duna bulgáriai szakaszán ennél is régebbi emlékek bukkantak elő. Rjahovo közelében egy helyi lakos mamutmaradványokat, köztük egy alsó állkapcsot, két agyarat és egy bordának vélt csontot talált. A leletek pontos korát és eredetét további vizsgálatokkal állapítják meg.

A látványos felfedezések ellenére a szabaddá vált mederrészek nem tekinthetők szabadon látogatható kirándulóhelyeknek – jelezte a Fővárosi Vízművek a Facebook-oldalán. A társaság arra figyelmeztetett, hogy Budapest és az agglomeráció több ilyen területe parti szűrésű ivóvízbázishoz tartozik, ezért jogszabályi védelem alatt áll, és belépni is tilos lehet.

Ezek a vízbázisok több mint kétmillió ember ivóvízellátását biztosítják. A cipőtalpon, a ruházaton vagy a kutyák által behordott szennyeződések beszivároghatnak a talajba, majd elérhetik a kutakat. Egy súlyosan szennyezett vízbázis akár évekre is kieshet a vízellátásból.

A sekélynek tűnő folyószakaszok emellett fürdésre sem alkalmasak. A Duna medre hirtelen mélyülhet, az áramlás kiszámíthatatlan lehet, a felszín alatt pedig roncsok, kövek, fémdarabok és más sérülésveszélyes tárgyak rejtőzhetnek. A folyó alacsony vízállása ezért különleges látványt kínál, de nem teszi biztonságossá sem a meder bejárását, sem a fürdőzést.