Kaviárként pattan szét a szánkban ez a különleges citrus

A finger lime, vagyis az ausztrál ujjcitrom Ausztrália keleti partvidékén, elsősorban Új-Dél-Wales és Queensland szubtrópusi esőerdeiben őshonos. Az ausztrál őslakos közösségek már jóval az európai telepesek érkezése előtt ismerték és fogyasztották, sőt gyógyászati célokra is használták.

A különleges citrus sokáig elsősorban helyi alapanyag maradt, majd az ausztrál őshonos élelmiszerek iránti érdeklődéssel együtt a modern gasztronómiában is egyre nagyobb figyelmet kapott. Kereskedelmi termesztése az 1990-es évektől kezdett fejlődni, a következő évtizedekben pedig a csúcsgasztronómia egyik látványos különlegességévé vált.

A növényen hosszúkás, leginkább egy vaskosabb ujjra emlékeztető termések nőnek, innen ered a finger lime elnevezés is. Felvágva azonban egészen szokatlan látvány fogad: a gerezdek belsejét apró, fényes, lével telt gyöngyök töltik ki, amelyek megjelenésükben a kaviárra emlékeztetnek.

A citrusgyöngyök lazán helyezkednek el a termés belsejében, ezért felvágás után enyhe nyomásra könnyen kibuggyannak a héjból. Színük fajtától függően a halványzöldtől és sárgától a rózsaszínen át egészen a vöröses árnyalatokig terjedhet, miközben maga a héj is számos színváltozatban előfordul.

Az ujjcitrom élménye egészen más, mint a megszokott citrusféléké. Az apró gyöngyök egészen addig magukba zárják a levet, amíg rájuk nem harapunk, ekkor viszont szétpattannak, és egyszerre szabadítják fel intenzív, fanyar citrusos ízüket.

Éppen ez teszi különösen érdekessé a konyhában. A hagyományos citromlével szemben a citrusgyöngyök nem azonnal oszlatják el savasságukat az ételben, hanem csak fogyasztáskor engedik ki a bennük lévő levet. Így egyszerre adnak friss citrusos ízt és különleges textúrát a fogásoknak.

Az ujjcitromot látványos megjelenése és különleges állaga miatt is előszeretettel használják. Mivel drága, prémium alapanyagnak számít, általában nem egy fogás fő ízesítőjeként jelenik meg, inkább kisebb mennyiségben, hangsúlyos kiegészítőként kerül a tányérra.

Kifejezetten jól illik a halakhoz és a tenger gyümölcseihez, de desszertekben is gyakran találkozhatunk vele. Krémes tortákon, mousse-okon és pitéken egyszerre ad látványos kontrasztot és friss, savanykás ízt, emellett koktélokban is szívesen használják.