Azt sem tudták, milyen az íze, mégis róluk nevezték el a világ egyik kedvenc italát

Azt hinnénk, hogy a cappuccino viszonylag modern kreáció, pedig valójában jóval korábbra, egészen a 18. századig nyúlik vissza a története. Európában ekkoriban többnyire még török módra készítették a kávét: az őrleményt vízzel együtt felforralták, majd amikor a zacc leülepedett, szűrés nélkül egyszerűen átmerték a csészékbe. A valódi szűrt kávé csak a század végén jelent meg a franciáknál, ám ez még távol állt attól, amit ma szűrt kávéként ismerünk.

Ugyanebben az időszakban jelent meg a bécsi kávéházakban a cappuccino első elődje, a Kapuziner. Ezt már tejjel, tejszínnel és cukorral készítették, a név azonban nem az ízre vagy a technikára utalt, hanem a kapucinus szerzetesek barna csuhájára – noha ők maguk sosem ittak cappuccinót. Hasonló elnevezést kapott a kissé világosabb Franziskaner is, amely a ferences szerzetesek ruhájának árnyalatára utalt.

A történet fontos állomása volt az is, hogy mindez nem valósulhatott volna meg az 1901-ben feltalált olasz kávégép nélkül. A cappuccino legelső írásos említése a harmincas évekből származik, ám ekkor az eszpresszógépek még hatalmasak és nehezen kezelhetők voltak, így csak néhány speciális kávéházban használták őket – olvasható a hamuesgyemant.hu cikkében. 

A modernebb, kompakt gépek csak a második világháború után terjedtek el, ennek köszönhetően pedig előbb Európát, majd Ausztráliát, Dél-Amerikát és végül az Egyesült Államokat is meghódította a ma ismert, krémes cappuccino.