Teljesen összezavarja a külföldieket ez a furcsa magyar italozási szokás

Az alkoholfogyasztási szokások legalább annyira sokszínűek, mint maguk az országok. Emiatt nem árt tisztában lenni néhány dologgal, hiszen könnyen előfordulhat, hogy ami itthon teljesen természetesnek számít, máshol tiszteletlenségként értelmezik. Nemrég a Vinepair szakmai magazin különleges hagyományokat gyűjtött össze, és a lista élén rögtön egy magyar népszokás található. 

Ugyan nem minden magyar tartja ma már szigorúan a szabadságharc után megfogadott hagyományt, sokan még mindig illetlenségnek tartják a sörrel való koccintást. A hagyomány az 1848–1849-es szabadságharchoz kötődik, amikor az osztrák hadsereg az orosz cári csapatok segítségével leverte a felkelést. A világosi fegyverletételt követően Aradon kivégezték a 13 magyar honvédtisztet, majd az osztrák tisztek söröspoharakkal koccintottak győzelmük megünneplésére. Erre válaszul a magyarok fogadalmat tettek, hogy soha többé – vagy más források szerint 150 évig – nem koccintanak sörrel.

A Vince hozzáteszi, hogy a mérvadó magyar történészek szerint mindez csak egy utólagos kitaláció: egyrészt az osztrákok biztosan nem sörrel koccintottak 1849-ben, másrészt pedig dokumentálhatóan jóval később, csak az 1970-es évek vége felé jött divatba nálunk a sörrel nem koccintás.

Az összeállításban Olaszországból is hoztak egy különös szokást, mely szerint abban az esetben, ha véletlenül kiborítottuk a bort, bele kell mártanunk a kifolyt „tócsába” egyik ujjunkat, majd a balszerencse elkerülése végett fülünk mögé kell kennünk az isteni nedűből – a portál szerint a hagyomány abból a feltételezésből ered, hogy bűn pazarolni egy ilyen mennyei italt.

Szintén furcsán hathat, de a Moscow Times szerint Oroszországban rossz ómen az, ha az üres üvegeket az asztalon hagyjuk, ezért érdemes inkább a földre tenni őket. A babona mögött két magyarázat is áll: az egyik a pogányok hitéhez kapcsolódik, miszerint az üres üvegek tökéletes búvóhelyül szolgálnak a gonosz lelkek számára. A másik alapján mindez a kozák katonák miatt alakult ki, akik Párizsban járva arra lettek figyelmesek, hogy a felszolgálók az üres üvegek összeszámolásával kalkulálták ki a számla végösszegét, ezért a katonák cselhez folyamodtak és elrejtették őket az asztal alatt.

Végezetül: a tengerentúli turisták számára egész Európában furcsa lehet, hogy mielőtt bárki beleinna az italába, kötelező a másik szemébe néznie. A szokás ugyanis úgy tartja, hogy ennek elmulasztása hét évnyi hálószobai balszerencséhez vezethet. Érdekesség, hogy elvileg ez a módszer a középkorból ered, amikor az ellenségek gyakran úgy számoltak le egymással, hogy valamilyen mérget öntöttek a kiszemelt fél poharába bankettek alatt. Egy heves koccintás során viszont a poharakból akarva-akaratlanul átcsöppent némi nedű a mások poharaiba, és ha a szervező ezután nem ivott bele sajátjába, akkor jó eséllyel fennállt a mérgezés lehetősége. A folyamatot persze szemmel is nyomon kellett követni, így ez a fajta „szemezés” a bizalom egyik jelképévé vált.