Kik ezek az emberek, akikről az ír kocsmákat elnevezik?

Bárhova is utazzunk, az szinte garantált, hogy előbb-utóbb belfutunk egy ír kocsmába. Ezek általában olyan nevet viselnek, mint például a Murphy’s, az Paddy’s vagy a Beckett’s – ez pedig egyáltalán nem véletlen. 

Ez azonban korántsem az első kísérlet volt az ír kocsmák szabályozására, a teljes képhez ugyanis hozzátartozik egy kis történelmi vonatkozás is. Az athlone-i Sean’s Bart rendre a világ legrégebbi kocsmái közé sorolják: a pub még 900-ban nyitott meg, de nyilvánvalóan az emberek már előbb megismerkedtek a sör „előnyeivel”. A hatodik és hetedik századokban a királyok például az ún. Brehon-törvények alapján uralkodtak, aminek értelmében elvárták tőlük, hogy mindig legyen udvarukban egy sörmester, aki az étel- és az italellátásért felelt.

Természetesen a létesítmények hamar népszerűvé váltak a helyiek körében, akik ide jártak beszélgetni és szórakozni – pontosan úgy, mint ahogy ma is teszik. Idővel így olyan italozók is elkezdtek megjelenni, amelyeket már nem a monarchia szponzorált, ezt a jelenséget pedig nem hagyhatták szabályozatlanul a királyok. Ennélfogva 1613-ban bevezettek egy törvényt, ami engedélyhez kötötte a kocsmák működtetését, ám az előírásokat nem sokan tartották be, így végül 1635-ben és 1685-ben is frissítettek rajta – nem meglepő módon viszont ezek is hasonló eredményekkel zárultak.

Ezekkel az intézkedésekkel azt szerették volna elérni, hogy a kocsmatulajdonosok elszámoltathatók legyenek – felelősséget hárítani, illetve törvényt szegni pedig elég nehéz úgy, ha a rendőrség mindig pontosan tudja, hogy kit kell keresni. A Licensing Actnek köszönhetően ráadásul az adóbeszedők munkáját is megkönnyítették, ami nyilvánvalóan egy pozitívum az ország vezetése számára.

Persze az idő múlásával a szabályok is változtak: ma már például nem kötelező az ír kocsmák tulajdonosainak kitáblázni a saját nevüket, de a hagyomány valamilyen oknál fogva mégicsak megmaradt. A Washington Post cikke alapján az ír kocsmák negyede még ma is valamilyen kereszt- vagy vezetéknevet visel, az Egyesült Államokban – ahova rengeteg ír vándorolt ki a 19. századi Nagy Éhínség következtében – pedig az ír bárok több mint fele még ma is tartja magát a tradícióhoz.

(Forrás: Food & Wine)