Fehér dűnék és türkiz lagúnák váltják egymást ezen a brazíliai vidéken

Brazília északkeleti részén, Maranhão állam atlanti partvidékén járunk. Az 1981-ben létrehozott Lençóis Maranhenses Nemzeti Park több mint 156 ezer hektáron, vagyis közel 1566 négyzetkilométeren terül el.

A világörökségi terület mintegy 80 kilométeres partszakaszt foglal magába, belsejét pedig Dél-Amerika legnagyobb összefüggő part menti dűnerendszere uralja. A táj annyira egyedi, hogy 2024-ben az UNESCO természeti világörökségi helyszínné nyilvánította.

Az esős évszakban a megemelkedő talajvíz tölti fel a dűnék közötti mélyedéseket, így édesvízi lagúnák sokasága alakul ki. A szél közben folyamatosan formálja a dűnéket, ezért a park képe évről évre, sőt szezonról szezonra változik.

Egyes lagúnák eltűnnek a szárazabb hónapokban, majd az esőkkel újra megtelnek. Az UNESCO szerint éppen a mozgó fehér dűnék és a különböző formájú, színű és mélységű tavak együttese adja a terület kivételes értékét.

A Lagoa Bonita és Atins közötti, mintegy 36 kilométeres útvonalat gyalog is sokan teljesítik. A nagyjából háromnapos túra közben meredek homokdűnék, időszakos lagúnák és vízzel borított mélyedések váltják egymást. A puha homok miatt sokan mezítláb teszik meg az út egy részét.

A nemzeti park belsejében több kisebb oázistelepülés is található, köztük Baixa Grande, ahol a hosszabb túrák során éjszakázni is lehet. Beszámolók szerint a védett területen több mint ezer család él, így a túrázás itt a helyi közösségek mindennapjaiba is bepillantást enged.

A park egész évben látogatható, a lagúnák miatt azonban általában májustól szeptemberig érdemes érkezni, amikor a dűnék közötti tavak még bőven tartanak vizet. Az egyik legpraktikusabb kiindulópont São Luís, ahonnan Barreirinhas nagyjából 250 kilométerre fekszik.

A nemzeti park területén a látogatók szállítását csak engedéllyel rendelkező szolgáltatók végezhetik, magánjárművel pedig nem lehet behajtani.