Egyre több a medve, újabb országban érdemes résen lenni

Az elmúlt években ha nem is túlságosan, de megnövekedett a barnamedve-támadások száma az Olaszország északi részén, az Alpok lábánál található Trentino környékén. Tavaly például nagy port kavart annak futónak az esete, aki belehalt a találkozásba, de idén is megsebesítettek egy túrázót.

Külön érdekesség, hogy az 1990-es évek végén annyian vadásztak barnamedvékre a térségben, hogy a faj majdnem teljesen kihalt. A The Travel szerint az évtized közepén már csak 10 barnamedve kószált a zöldterületeken, de a Life Ursus szervezetnek köszönhetően a populáció mára nagyjából száz példányra növekedett.

Az észlelések és a támadások miatt a helyiek viszont nem teljesen érzik magukat biztonságban. Michaela Skuban biológusnál például rendszeresen arról érdeklődnek, hogy elindulhatnak-e egy-egy túrára, vagy hogy kiengedhetik-e gyerekeiket a kertbe. A medvék ugyanis nemcsak az embereket támadták meg, de gyakran beszöktek a kertekbe, megkóstolták a háziállatokat vagy éppen a méhkaptárokat.

Mielőtt kétségbeesnénk, érdemes tájékozódnunk egy kicsit a medvék szokásairól. A medvék általában halakkal, kisebb emlősökkel, gyümölcsökkel és növényekkel táplálkoznak, emellett ugyanakkor kiváló a szaglással rendelkeznek, így gyakran már azelőtt tudják, hogy turisták járnak a közelben, mielőtt azok látnák az állatot. Kíváncsi természetűek, főleg akkor, ha valamilyen, számukra ismeretlen dolgot vesznek észre a környezetében.

Amennyiben persze az anyamedve bocsaival sétál, sokkal éberebb és agresszívabb lehet, így ilyen helyzetben igyekezzünk minél távolabb kerülni a családtól. Alapvetően a medvék nem szeretik a hangos zajokat, ezért érdemes a kirándulás közben például énekelni vagy hangosabban beszélgetni, mert így el tudnak kerülni minket.

Emellett igyekezzünk kerülni a gyümölcsös illatokat, és értelemszerűen akkor sem fogunk jól járni, ha az egész ruhánknak sült hús szaga van. Ha szemtől szembe találjuk magunkat egy medvével, akkor a legjobb, amit tehetünk az az, ha csendesen hátrálunk úgy, hogy közbe nem fordítunk hátat az állatnak. Semmiképpen se dobáljuk meg kövekkel vagy botokkal, mert így könnyen felbőszíthetjük, amivel csak ártunk magunknak.