5 elveszett kincs, amit a mai napig keresnek

Vincent van Gogh történelmünk egyik legismertebb festőjének számít, akinek létezik egy képe, amit senki nem talál. Külön érdekesség, hogy a festményt kétszer is ellopták a kairói Mohamed Mahmoud Khalil Múzeumból. A műalkotást először 1977-ben csempészte ki valaki egy költöztetés közben, ám nagyjából 10 évvel később sikerült visszaszerezni. 2010-ben azonban másodszor is lába kelt, a Mákvirágokat pedig azóta sem látta senki – a tolvajok egyébként kivágták a vásznat a keretből.

A kamerák közül ekkor nem mindegyik működött, így azóta sem sikerült azonosítani a tettes(eke)t, de a legtöbben úgy gondolják, hogy a múzeum egyik dolgozója lovasíthatta meg. A Mákvirágok értéke 2010-ben 55 millió amerikai dollárra becsülték.

A genti katedrálisban található szárnyasoltár története is kalandos: az eredeti műalkotást még a 15. században rendelték meg a belga Huber van Eycktől, és testvérétől a németalföldi festészet egyik legkiemelkedőbb alakjának tartott Jantól. A hatalmas szárnyasoltár 12 táblából áll, és összesen 20 kép díszíti. A 16. század közepén viszont Gentet is elérte a képrombolás mozgalma (ikonoklasztázia): a Szent Bávó-székesegyházba is betörtek, ám meglepetésükre ekkor már csak a szárnyasoltár hűlt helyét találták. Ezt követően van Eyck műalkotását többször is ellopták: 1934-ben például két festménypanelt lovasítottak meg, a tolvaj ráadásul váltságdíjat kért értük. Az egyiket sikerült visszaszerezni egy Arsène Goedertier nevű brókertől, a másik viszont sosem került elő.

Több mint száz éve veszett nyoma a világ egyik legértékesebb gyémántjának, a Habsburgok „firenzei gyémántjának”. A 137 karátos sárga drágakövet eredetileg Indiában bányászták ki, ez a 20. század elején került az Habsburg királyi családhoz, ám sorsa akkor vett fordulatot, amikor az első világháború alatt I. Károly (magyar vonatkozásban IV. Károly) Svájcba menekült. Ekkor a kincstár tartalmának kimenekítését Bruno Steiner nevű ügyvédre bízta, ami nem volt túl jó döntés: a gyémántnak nyoma veszett, Steinert pedig bár feljelentették és letartóztatták, bizonyíték híján végül elengedték. A legnépszerűbb teória szerint a gyémántot feltehetően kisebb darabokra vágták, így a firenzei gyémánt mostanra valószínűleg több darabban kering a nagyvilágban.

Az évtizedek során nemcsak Van Gogh egyik festményének veszett nyoma, de Caravaggio egyik alkotásának is: a „Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel” című festmény több mint 350 évig ült a palermói San Lorenzo-kápolnában, mígnem 1969-ben eltűnt. A legtöbben úgy tartják, hogy a vásznakat a szicíliai maffia vághatta ki a keretből, majd darabokban adhatták el egy svájci kereskedőnek – legalábbis azért, mert 2017-ben ezt állította egy Gaetano Grado nevű bűnöző. Mindenesetre a kép azóta sem került elő.

Egy klasszikus történet is akad a világ eltűnt kincsei között: Flor De La Mar hajóját még 1502-ben építették a portugálok azért, hogy a hódítók haza tudják hozni Indiából a különböző értéktárgyakat. 1511-ben például tekintélyes mennyiségű arannyal, ezüsttel és már drágasággal pakolták meg fedélzetét, ám a hajó Szumátra közelében váratlanul viharba keveredett. A Flor De La Mar ennek következtében a kincsekkel együtt elsüllyedt, és bár a nyolcvanas években egy magánexpedíciót is indítottak felkutatására, a felfedezőknek üres kézzel kellett visszajönniük.

A Fabergé tojások mára világhírűek, hiszen megtestesítik az orosz cári Romanov családnak pazar életvitelét. A dísztojásokat még egy Peter Carl Fabergé nevű neves ékszerész készítette III. Sándor cár megrendelésére: végül Fabergé 52 tojást tudott elkészíteni, ebből viszont 9 a mai napig hiányzik. Azt senki sem tudja, hogy mi lett az eltűnt díszekkel; a legtöbben úgy vélik, hogy vagy megsemmisültek, vagy jelenleg is milliárdosok magángyűjteményeiben rejtőznek.