London-New York egy óra alatt: 20 milliárd dollárból épülhet a transzatlanti alagút?

Az Észak-Amerikát és Európát összekötő transzatlanti csatorna koncepciója egyáltalán nem számít újdonságnak, azonban a projekt hatalmas volumene és óriási költségei miatt mindezidáig csak ötlet maradt. A vasúti fejlesztések előrehaladtával, kiváltképpen a vákuumcsatornákban közlekedő szupervonatok, illetve a mágnesvonatok területén elért áttörések után viszont a megvalósítás is egyre közelebb kerülhet.

A transzatlanti csatornát a legtöbb tervezet szerint London és New York között lenne érdemes kialakítani: ezt a közel 5 ezer kilométeres távot jelenleg a repülőgépek körülbelül 8 óra alatt tudják megtenni, a csatorna megalakulásával azonban ez az idő kevesebb mint 1 órára csökkenhetne. Bármennyire is abszurdnak hangzik a gondolat, a vasúttechnológiák területén történő áttöréseknek köszönhetően ismét téma lett a kivitelezése – Kína szupermodern mágnesvonatjának például tavaly már sikerült elérnie a 623 km/órás sebességet, ami abszolút rekordnak számít.

Az ilyen vonatokat a hagyományos kerekek helyett egy mágneses mező tartja a síneken, a szerelvény aljába beépített elektromágneseket pedig akkumulátorok táplálják. A maglev (magnetic leviation) vonatok esetében a szerelvényekbe és a sínekbe is azonos pólusú mágneseket szerelnek, így azok taszítják egymást.

Szintén reménykedésre adhat okot az úgynevezett Hyperloop technológia, amelynek lényege, hogy a szerelvények a vákuumerőt kihasználva „csövekben” tudnának óriási, akár 1000 km/órás sebességgel közlekedni – természetesen – az olaszok mellett – Elon Musk egyik cége, a The Boring Company kísérletezik ilyennel.

Ugyanakkor a transzatlanti csatorna létrehozása elképesztően nagy munkákkal járna az Atlanti-óceánon. Bent Fyvbjerg, az Oxford Egyetem közgazdásza szerint a projekt kivitelezése nemcsak, hogy borzasztóan kockázatos lenne, de rendkívül időigényes is. Ráadásul az Atlanti-óceán adottságait is figyelembe kell venni: a csatorna kiépítéséhez körülbelül 5500 méteres mélységben kellene dolgozni úgy, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az óceánfenék összetétele megfelelő feltételeket tud biztosítani egy ilyen gigaprojekt számára. Szintén nem elhanyagolható tényező az óceánt függőlegesen kettészelő, a beillesztett posztban látható vulkanikus Közép-atlanti-hátság megléte, ami komoly szeizmikus kockázatot jelent. Az is kérdéses, hogy egy ilyen beruházás milyen hatással lenne az Atlanti-óceán ökoszisztémájára, továbbá kiemelendő, hogy a Hyperloop-technológia bár bizakodásra ad okot, még mindig csak kísérleti fázisban tart.

(Források: Newsweek, Business Today)