4 magyar épület, ami fényes jövő helyett az enyészeté lett

Ugyan Kínával nem tudjuk felvenni a versenyt, Magyarországon is számos olyan elhagyatott hely és szellemváros létezik, amelyek épületei az idő múlása és az emberi elhanyagolás miatt ma leginkább egy posztapokaliptikus filmet idéznek meg. Míg egyes épületeket valószínűleg már sosem látunk viszont régi állapotukban, addig másoknak van esélye a megújulásra. 

A Salgótarjánban található Karancs Szálló 1964-ben nyitotta meg a kapuit, mintegy 84 szobával, egy 800 fős ebédlővel, étteremmel és bárral, napozóteraszán pedig még szabadtéri mozis esteket is tartottak. Az épület brutalista nyersbeton homlokzata és futurisztikus kialakítása miatt egyedülállónak számított az országban. A rendszerváltást követően a kastélyt fokozatosan elhanyagolták, és bár az aljában a mai napig működnek boltok, a szálló része üresen áll.

2022-ben megvásárolták, és szóba került az esetleges felújítása is, azonban tényleges munkálatok egyelőre még nem kezdődtek el. Egyelőre, ugyanis Salgótarján éppen a belváros teljes körű felújítását tervezi, a projekt pedig magába foglalná a szálló restaurálását is. Amennyiben nincs szükség komolyabb szerkezeti beavatkozásra, az egykor virágzó hotelből ismét szálloda lehet, de a polgármester azt sem zárja ki, hogy lakóépületté vagy irodaházzá alakuljon át. 

A Preisich Szanatórium, avagy a Tündérhegyi Pszichiátria a nevét építtetőjéről, Preisich Kornél gyermekorvosról kapta.1929-es megnyitása után a XII. kerületben, Zugligetben található épület egészen az államosításokig tüdőgondozóként üzemelt. 1958 után az ÁVH irányítása alatt különböző pszichiátriai kezeléseket végeztek területén, majd az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) egy részlegeként működött, míg végül 2009-ben teljesen bezárták. Azóta az elhagyatott helyek kedvelőinek egyik népszerű úti célja lett, de történelmi jelentősége miatt elővédett státuszt is kapott, ami azt jelenti, hogy 2026-ig jogszerűen nem lehet elbontani. 

A Mikosd Ede báró építtette kastély a 19. század közepétől áll a Zalaegerszegtől északkeletre található Mikosszéplak külterületén. Területén két mesterséges tó és domb kapott helyet, valamint saját központi fűtéssel és vízvezeték rendszerrel látták el. Anyagi nehézségekre hivatkozva a báró 1891-ben Zierer Vilmos bécsi bankárnak adta tovább a kastélyt, amely a II. világháború végéig a család kezében maradt.

Ezt követően az épület különböző funkciókat töltött be: volt a Magyar Dolgozók pártjának oktatási központja, majd gyermeküdülő is. A rendszerváltás után az épület magánkézbe került és állapota folyamatos romlásnak indult. 2008 környékén egy konferenciateremmel és kápolnával ellátott wellnesshotel kialakítását tervezték a kastély helyére, azonban ez a projekt (még) nem valósult meg. 2021-ben azonban váratlanul eladósorba került az épület, egy évvel később pedig az arra járók már munkálatokra lehettek figyelmesek: a helyi beszámolók szerint tavaly tavaszra már elkészült a tető és a tereprendezés is elindult, sőt: egy lovardát is kialakítottak a bejárat közelébe.  

Az egykor impozáns kastélyt a közelben mintagazdaságot üzemeltető Szegedy család építtette 1764 után a Veszprém vármegyei Ötvösön. A 18. század végére az épületben hét szoba és egy szabadkéményes konyha is helyet kapott, valamint alatta egy 300 akós (több mint 16 ezer literes) dongaboltozatos pincét is kiépítettek. A szobák mindegyikét finom keretdíszekkel gazdagították, udvari homlokzata pedig egy ma már elfalazott tornácot kapott.

A kastélyt amellett, hogy teljesen elhanyagolták, más balszerencsés helyzet is érte 1925-ben, ugyanis egy tűzvész során az épület majdnem teljes egésze leégett. Két évvel később az akkor már tulajdonos Széchenyiek építettek újra, akik egy emelettel kiegészítették. A II. világháború után állami kézbe került, elsősorban mezőgazdasági célokra használták, és egészen 2015-ig éltek benne. Az épület ezt követően új tetőt kapott, azonban ezen kívül semmilyen más felújítás nem történt azóta sem. Hogy a kastély milyen állapotban van napjainkban, azt ide kattintva lehet megnézni.