60 éve megállás nélkül ég a föld egy amerikai város alatt

A földből felszivárgó, ködszerű gőzt és a talajrepedéseket leszámítva, ha ma a pennsylvaniai Centralia felé vezetne az utunk, aligha sejtenénk, hogy egykor csaknem háromezer fős bányaváros működött itt. A települést mára szinte teljesen visszahódította a természet, lakóinak többsége pedig évtizedekkel ezelőtt elköltözött.

Története az 1850-es években kezdődött, amikor megnyíltak a szénbányák, és családok sora érkezett Centraliába a biztos megélhetés reményében. A századfordulóra már több templom, hotel, szalon és színház működött a településen, volt bank és postahivatal is. 1960-ra azonban a bányák készletei nagyrészt kimerültek, és egyre kevesebben találtak helyben munkát.

A különös jelenség eredetét máig homály fedi. Az egyik elmélet szerint a lángok akkor csaptak fel, amikor a városi tanács önkéntes tűzoltókat kért fel, hogy tisztítsák meg az elhagyott felszíni bánya területén működő hulladéklerakót. A lerakót felgyújtották, a tűz pedig egy elfeledett bányajáraton keresztül továbbterjedt a föld alatti alagúthálózatba.

Mások úgy vélik, a tüzet az okozhatta, hogy egy szemétszállító forró szenet öntött a bánya közelében lévő nyílt szemétgödörbe.

Bárhogyan is történt, a tűz lassan átvette az uralmat a föld alatt, és a mélyből folyamatosan füst szivárgott a felszínre. A tűzoltók mindent megpróbáltak, hogy megfékezzék a lángokat, ám erőfeszítéseik sorra kudarcba fulladtak. Egy időre úgy tűnt, sikerült úrrá lenni a helyzeten, később azonban kiderült, hogy a föld alatti tűz messzebbre terjedt, mint bárki sejtette.

A helyiek évekig kezelhetőnek hitték a helyzetet, a kénes füst szaga azonban egyre inkább rányomta bélyegét a mindennapokra. Egyre több lakót kellett kitelepíteni, 1979-re pedig a folyamat visszafordíthatatlanná vált.

Két évvel később bekövetkezett az első komolyabb incidens: egy hirtelen megnyíló hasadékból jelentős mennyiségű szén-monoxid szabadult fel. A nyilvánvaló veszély ellenére a lakosok ekkor még mérlegelték, maradhat-e élhető Centralia. A kormány azonban nem akart kockáztatni, ezért 1983-ban mintegy 42 millió dollárt különített el a település lakóinak áttelepítésére.

Az ajánlatot szinte mindenki elfogadta: több mint ezren költöztek el, és közel ötszáz házat lebontottak. 1990-ben már csak 63-an éltek itt, 2010-re pedig mindössze öt lakóház maradt. Tulajdonosaik bírósági végzés ellenére sem hagyták el otthonukat, végül abban állapodtak meg, hogy az épületeket csak haláluk után bontják le.

A tűz ma már mintegy 13 kilométer átmérőjű terület alatt izzik. A becslések szerint, ha a lángok a jelenlegi ütemben égnek tovább, még legalább 250 évig nem alszanak ki.

Centraliát mára szinte teljesen visszahódította a természet: az egykori település emlékét az omladozó templom és az áthaladó országút őrzi. A környéken figyelmeztető táblák jelzik a mérgező gázok jelenlétét, az instabil talajt és a föld alatt tovább égő tüzet. Eső idején a repedésekbe szivárgó víz nyomán felszálló gőz különös hangulatot ad a mára teljesen elnéptelenedett szellemvárosnak.

(Forrás: Express)