Vörös Halál Tornya: politikai foglyok őrölték az uránt a szovjet atomprogramhoz

A torony története a második világháború utáni időszakig nyúlik vissza. Csehszlovákiában az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően stratégiai jelentőségűvé vált az uránbányászat, a nyersanyagra ugyanis a Szovjetuniónak is nagy szüksége volt, többek között az atomfegyver-programjához.

A kitermelést ezért rendkívül gyors ütemben bővítették, amihez jelentős munkaerőre volt szükség. A Jáchymov környéki bányavidéken több munkatábor is létesült, ahol főként a kommunista rendszer politikai ellenfeleit dolgoztatták. A Vörös Halál Tornya 1951-ben épült, és a Vykmanov II nevű kényszermunkatábor részeként működött.

A toronyban átlagosan mintegy háromszáz fogoly dolgozott, a teljes létesítményben pedig a becslések szerint 1951 és 1956 között legalább ezerötszázan fordultak meg. Összességében 1948 és 1961 között hatvanezernél is több embert kényszerítettek munkára a csehszlovák urántáborokban.

A politikai foglyok a csehszlovákiai bányákból érkező uránércet dolgozták fel: összezúzták és szétválogatták, mielőtt az anyagot a Szovjetunióba szállították volna.

A munka közben nagy mennyiségű radioaktív por került a levegőbe, a rabok pedig megfelelő védőfelszerelés nélkül dolgoztak. A rosszul szellőző helyiségekben a radongáz is felhalmozódhatott, így hosszú időn keresztül szennyezett levegőt lélegeztek be. A sugárterhelés és a radon jelentősen növelte a tüdőrák kockázatát, a belélegzett ásványi por pedig súlyos légzőszervi betegségekhez, köztük szilikózishoz vezethetett.

Mindehhez embertelen munkakörülmények társultak. A foglyok hosszú műszakokban dolgoztak, miközben éhezéssel, hideggel, az őrök bántalmazásával és folyamatos megaláztatással is szembe kellett nézniük. Sokan már fogságuk alatt megbetegedtek, mások csak szabadulásuk után szembesültek az itt végzett munka következményeivel.

Az uránfeldolgozó üzem az 1950-es évek második felében leállt, a környék kényszermunkatáborait pedig az 1960-as évek elejére fokozatosan bezárták. A legtöbb táborból napjainkra alig maradt valami, a Vörös Halál Tornya viszont fennmaradt, és ma is őrzi a korszak történetének egyik legsötétebb fejezetét.

Az épület 2008-ban nemzeti kulturális műemléki védettséget kapott, 2019 óta pedig az Érchegység/Krušnohoří bányavidék részeként az UNESCO világörökségéhez tartozik.

A helyszín üzemeltetését a közelmúltban a cseh Nemzeti Örökségvédelmi Intézet vette át, és egy állandó kiállítást is kialakítottak benne. A látogathatóság jelenleg korlátozott, ezért indulás előtt érdemes ellenőrizni az aktuális időpontokat és a bejelentkezés feltételeit a torony hivatalos weboldalán.

(Atlas Obscura)