A „Halál vasútja”, amely mágnesként vonzza a katasztrófaturistákat

Thaiföld buja tájait bár autóval is felfedezhetjük, a vasúti közlekedés rajongóinak kihagyhatatlan élmény a Death Railway néven futó vonat, mely Thaiföld és Mianmar között közlekedik. A vasútvonal építésébe a második világháború idején kezdtek bele: ekkortájt a japán hadsereg elérte Délkelet-Ázsiát, mígnem az 1942-es midwayi csatában súlyos vereséget szenvedtek az Egyesült Államokkal szemben.

Ennek következtében jelentősen csökkent a japán haditengerészet behatása: számos utánpótlási útvonaluk, köztük a Burmába (Mianmarba) vezetők is szinte védtelenül maradt. Ez azért volt különösen problémás számukra, mivel a hadsereg éppen India megtámadására készült, hadi utánpótlás nélkül viszont jelentősen romlottak az esélyeik.  Emiatt alternatív megoldásként a japánok úgy döntöttek, hogy megépítenek egy 415 kilométeres vasútvonalat Thaiföld és Dél-Burma között. A tervezett pályát azonban 50 kilométer kivételével mindenhol sűrű dzsungel borította, ráadásul a pályához több mint 600 hidat, valamint több száz viaduktot, töltést és vájatot kellett felépíteni.

A vasútvonalat végül 12 hónap alatt sikerült kiépíteni. Ahelyett azonban, hogy a 260 ezer fő a két végállomástól kezdte volna el a munkálatokat, a japánok az egész vonal mentén mintegy 100 munkatábort alakítottak ki, így mindenki egyszerre dolgozott a szakaszokon. A körülmények viszont borzasztóak voltak, különösképpen azokon a távoli helyeken, ahova bonyolult volt eljuttatni az élelmet, a gyógyszereket és a felszereléseket – emeli ki az Ausztrál Nemzeti Múzeum ismertetője.

Így nem meglepő, hogy a halálozási ráta is rendkívül magas volt: az ázsiai (kényszer)munkások mintegy fele belehalt a pálya kiépítésébe, de a szövetségi hadifoglyoknak is a negyede elveszítette életét – a legtöbbjük éhezés, túldolgozás és különböző betegségek miatt hunyt el. A háború végére a túlélők borzasztóan lefogytak, a megfelelő tápanyagok hiánya pedig csak teret adott az olyan betegségek terjedésének, mint a kolera, a malária, a vérhas vagy a trópusi húsevő fekélyek.

A Death Railway ma igencsak népszerű a katasztrófaturisták között: Kancsanaburiból indulva az egyik főbb megállónak a Háborús Temető számít, egy másiknak pedig a meredek sziklafalba épített Tham Krasae viadukt. Szintén az elhunytak emlékét őrzi a mai nevén Khwae Yai folyó (magyarul: nagy áldozat) fölé emelt – akkoriban kiemelt fontosságú – River Kwai híd, melyen egykor kétezernél is többen dolgoztak. A Burma-Thaiföld Railway történetét egyébként David Lean Híd a Kwai folyón című filmje is feldolgozza, ami Pierre Boulle 1952-es, azonos nevet viselő könyvén alapszik.