1700 éve dacol az idővel az ókori világ egyik legnagyobb építménye

A monumentális sztúpa Anuradhapurában, Srí Lanka egykori fővárosában áll. A ma UNESCO-világörökségi helyszínként védett település mintegy 1300 éven keresztül volt politikai és vallási központ, paloták, kolostorok, víztározók és buddhista szentélyek egész rendszerével.

A Jetavanaramayát Mahasena király uralkodása alatt emelték, és nagyjából 301-re készülhetett el. A kupola a Jetavana Vihara kolostoregyüttes központja volt, ahol a régészek szerint egykor körülbelül kétszáz szerzetes élhetett. Az épületeket úgy helyezték el, hogy az ott élők ajtajukon kilépve rögtön a hatalmas sztúpát pillantsák meg.

A több tízmillió tégla elkészítése és mozgatása elképesztő szervezést követelt. Az ősi feljegyzések szerint az építők még a talaj vízelnyelő képességét is felmérték, az alapozás pedig közvetlenül a sziklás altalajra került, mintegy 8,5 méteres mélységben. Az építkezésen feltehetően elefántokat és ökörfogatos kocsikat használtak, az állványokat pedig bambuszból és kókuszrostból készült kötelekből állíthatták össze. 

Az idő végül ezt a kolosszust sem kímélte. Földrengések, monszunesők és évszázadokon át tartó elhagyatottság után a Jetavanaramaya ma körülbelül 71 méter magas, egykori csúcsa eltűnt, a területet pedig hosszú időre benőtte a dzsungel. Jelentősebb középkori helyreállítására a 12. században került sor. 

A közeli, száz méternél magasabb Ruwanwelisaya Srí Lanka egyik legfontosabb buddhista zarándokhelye, ahol naponta több szertartást és felajánlást tartanak. Telihold idején még látogatottabb a környék: zarándokok ezrei keresik fel a Sri Maha Bodhit is, azt a szent fügefát, amely a hagyomány szerint annak a fának a hajtásából származik, amely alatt Buddha elérte a megvilágosodást.

A Jetavanaramaya mérete sokáig megismételhetetlen maradt: elkészülte után közel hétszáz évig nem emeltek hozzá fogható sztúpát Srí Lankán.

(CNN)