2026-07-13
Élő fák gyökereiből formálnak hidakat India eső áztatta vidékén
India északkeleti részén, a Bangladessel határos Meghálaja államban a khászi és dzsajntia közösségek évszázadok óta élő fák gyökereiből alakítanak ki hidakat. A rendkívül csapadékos vidéken született különleges mérnöki alkotások ma már a térség jelképei, és 2027-ben akár az UNESCO világörökségi listájára is felkerülhetnek.
Az indiai Meghálaja állam a világ legcsapadékosabb térségei közé tartozik: a régióban fekvő Māwsynrām és Cserápundzsi évente közel 12 méternyi csapadékot kap. Összehasonlításképpen Magyarországon az éves átlagos csapadékmennyiség 500 és 800 milliméter között alakul. A monszun idején a patakok és folyók rendszeresen megáradnak, akár teljesen elvágva egymástól a falvakat.
A helyi khászi és dzsajntia közösségek már régen alkalmazkodtak ezekhez a körülményekhez. A heves esőzésekben gyorsan tönkremenő bambuszhidak folyamatos újjáépítése helyett az indiai gumifa, vagyis a Ficus elastica felszín felett növő léggyökereit kezdték felhasználni. A part mentén növő fák gyökereit bambuszból vagy pálmaszárból készített ideiglenes szerkezeteken vezetik át a túloldalra.
A növekvő gyökerek fokozatosan összefonódnak, megvastagodnak és egyre erősebbé válnak. A módszer rendkívüli türelmet igényel, mivel akár 10-30 év is eltelhet, mire egy ilyen élő híd teljesen járhatóvá válik.
A Müncheni Műszaki Egyetem és a Freiburgi Egyetem kutatói 2019-ben összesen 74 élő gyökérhidat vizsgáltak meg Meghálaja államban. Kutatásukban végül arra jutottak, hogy a szerkezetek tartósságának egyik kulcsa a gumifák gyökereinek összenövési képessége. A mechanikai terhelés hatására a gyökerek tovább vastagodnak, ami növeli a hidak stabilitását.
A sérülések helyén kallusz képződik, ez a fáknál ismert természetes sebzáródási folyamat pedig elősegíti az egymáshoz érő gyökerek összenövését. Az így kialakuló összetett hálózat egyszerre biztosítja a szerkezet stabilitását és rugalmasságát.
A hidak fenntartása ma is aktív emberi közreműködést igényel. A helyiek rendszeresen igazítják, összekötik és visszavágják a gyökereket, hogy a szerkezet megfelelően fejlődjön. Egy-egy ilyen híd létrehozása ezért gyakran több generáción átívelő közösségi munka eredménye.
A kutatók szerint ezek az építmények közlekedési szerepükön túl azért is különlegesek, mert ritka példái az ember és a természet együttműködéséből születő, tartós infrastruktúrának. A gyökérhálózat ráadásul ellenállóbb lehet a sérülésekkel szemben, mint számos hagyományos szerkezet: ha az egyik gyökér megsérül, a terhelés egy részét a többi veheti át.
A Meghálaja dzsungeleiben megbúvó élő gyökérhidakhoz gyakran hosszú túra vezet, a látvány azonban jól példázza, milyen kreatív megoldások születhetnek az ember és a természet együttműködéséből egy szélsőséges éghajlatú vidéken.
Olvasd el ezt is!
Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!
