Ez a város van a legközelebb az űrhöz, a körülmények mégis a pokolra emlékeztetnek

Peru délkeleti részén, a bolíviai határhoz közel, mintegy 5100 méteres magasságon terül el La Rinconada városa, aminek érdekessége, hogy ilyen magasan pedig egyetlen másik települést sem találunk – még a világ legmagasabban található fővárosa, 3650 méteren fekvő La Paz sem tudja felvenni vele a versenyt.  

Annak ellenére, hogy La Rinconada megközelítése nem egyszerű, jelenleg is nagyjából 30 ezren élnek területén. Hogy hogyan kerültek ide? La Rinconada környékén történetesen egy jókora aranybányát is találunk, ami megmagyarázza, hogy miért költöztek ilyen sokan egy olyan helyre, ahol az oxigénszint nagyjából feleakkora, mint a tengerszint környékén. Emiatt turistaként nem árt oxigénmaszkokkal készülnünk, amelyekkel elkerülhetjük a kellemetlen hegyi betegséget.

Az alacsony oxigénszinthez már hozzászokott helyieknek viszont közel sem ez a legnagyobb problémájuk: a perui városban ugyanis a csatornázás és a szemétszállítás hiánya jelentős egészségügyi kockázatot jelent. Vegyük hozzá ehhez a folyamatosan akadozó elektromos hálózatot és a bányászati kitermelés által okozott higanyszennyezést, és máris egy átfogóbb képet kapunk arról, miért lehet borzasztó egy ilyen helyen élni.

Természetesen La Rinconada életét a zord természeti körülmények sem könnyítik meg: az Explorando tájékoztatójából kiderül, hogy a legmagasabb átlaghőmérsékleteket általában októberben mérik, de ilyenkor sem strandidőre kell számítani, sokkal inkább 11 Celsius-fok körüli klímára. Sokkal jellemzőbbek a hidegek, és nem ritka, hogy a hőmérséklet egészen -12 fokig lesüllyed. Mindenesetre az biztos, hogy az év minden szakaszában érdemes kabátot hozni magunkkal, hiszen általában 1,3 Celsius-fok körüli hőmérsékletre lehet számítani.

Bár a látogatást nem ajánljuk, hiszen mindemellett La Rinconadában a bűnözés is virágzik. A National Geographic 2021-es riportjában például kiemeli, hogy az aranybányászat szabályozatlansága és az emberkereskedelem is nagy problémákat jelent, a Guardian pedig 2016-ban arról számolt be, hogy sokszor szállítanak ide kényszerprostitúcióra ítélt nőket, illetve gyerekmunkásokat is.

Szintén horrorsztoriba illő jeleneteket fest le az International Labour Organization írása: eszerint az Antwerpeni Egyetem 2019-es kutatása kimutatta, hogy a bányászok 87,2 százaléka úgynevezett „cachorrerro” volt, tehát olyan munkások, akiket 30 napig fizetés nélkül dolgoztatnak, majd pénz helyett a 31. napon nekiállhattak saját maguk számára bányászni az aranyat – arra viszont semmi garanciát nem kapnak, hogy tényleg találnak is.