Sosem fejezték be a világ egyik legismertebb emlékművét

A Rushmore-hegy (Mount Rushmore) története az 1920-as években kezdődött, amikor a dél-dakotai történész, Doane Robinson olyan látványosságot szeretett volna létrehozni, amely turistákat csábít az államba. A munkával Gutzon Borglum szobrászt bízták meg, aki végül George Washington, Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt és Abraham Lincoln portréját választotta.

A munkálatok 1927-ben indultak, az első feladat azonban még nem a faragás volt: megfelelő utat kellett kiépíteni a hegyhez. Ezt követően műhelyeket, szállásokat és felvonókat alakítottak ki, valamint egy olyan csörlőrendszert, amelynek segítségével a munkások mozoghattak a sziklafalon. Nem mindennapi körülmények között dolgoztak: keskeny függőüléseken ereszkedtek le, miközben alattuk akár 150 méteres mélység tátongott.

A hatalmas arcok körvonalait először dinamittal alakították ki. Mivel a csapat jelentős részének nem volt szobrászati tapasztalata, Borglum saját mérőrendszert dolgozott ki: az 1:12 méretarányú modellen kijelölt pontokat felnagyítva vitték át a hegyoldalra.

Még az elnökök tekintete is tudatos optikai trükk eredménye. A szemek helyén mélyedést vájtak a gránitba, középen pedig egy kiálló kődarabot hagytak. A fény és az árnyék játéka kelti azt az érzetet, mintha valóban csillanna valami a szemükben.

A munkálatok összesen 14 évig tartottak, és bár a munkások rendkívül veszélyes körülmények között dolgoztak, közvetlenül az építkezés során senki sem vesztette életét.

A ma látható emlékmű csak egy része annak, amit Borglum eredetileg elképzelt. A hamuesgyemant.hu cikkéből az is kiderül, hogy az elnökök alakját egészen derékig szerette volna kifaragni, a hegy belsejébe pedig egy díszes, Hall of Records nevű termet tervezett. Ide az Egyesült Államok történetéhez kapcsolódó dokumentumokat és emlékeket szánt.

A terem kialakítását 1938-ban kezdték el, és nagyjából 21 méternyi alagutat vájtak a hegybe. Egy évvel később azonban leállították a munkát, mert a rendelkezésre álló pénzt az elnöki portrék befejezésére kellett fordítani.

Borglum 1941-ben meghalt, nem sokkal később pedig az Egyesült Államok belépett a második világháborúba. A monumentális terv így végül sosem valósult meg teljes egészében, a félbehagyott terem pedig ma is ott húzódik a gránit belsejében.