Egyetlen jégtömeg is pusztító láncreakciót indíthat el a Himalájában

Augusztus 26-án pusztító villámárvíz sújtotta Nepál és Tibet határvidékét. A csütörtök délelőtti összesítések szerint legalább 165 ember vesztette életét, és közel 1500 embert tartanak nyilván eltűntként. A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint három magyar állampolgár is az eltűntek között van.

A villámárvíz jelentős károkat okozott a térségben, a vastag iszap- és törmelékréteg pedig a mentést is megnehezíti. Számos út járhatatlanná vált, miközben a telekommunikációs hálózatok és az áramellátás több helyen akadozik vagy teljesen szünetel.

A műholdfelvételek első elemzése alapján a gleccser alsó részének mintegy 0,2 négyzetkilométeres darabja szakadhatott le. A jégtömeg körülbelül 5200 méteres magasságból zuhant a mélybe, és csaknem 1200 méteres szintkülönbséget tett meg a völgyfenékig.

Egy ekkora omlásnál azonban nem egyszerűen arról van szó, hogy egy hatalmas jégtömeg lecsúszik a hegyről. A több mint egy kilométeres zuhanás során a jég és a vele együtt leszakadó kőzet darabokra törhet, részben megolvadhat, közben pedig egyre több üledéket és törmeléket ragadhat magával. Az így kialakuló jég- és kőzetlavina rendkívüli sebességgel érheti el a völgyet.

Daniel Shugar, a New York Times beszámolójában megszólaltatott geomorfológus szerint ugyanakkor még túl korai lenne kizárni más lehetséges tényezőket. A kutatók azt is vizsgálják, milyen szerepet játszhattak a térségben zajló építkezések, illetve a katasztrófát megelőző időjárási körülmények.

Simon Cook gleccserkutató a 2021-es indiai Chamoli-katasztrófát emelte hasonló példaként. Akkor a Himalájában hatalmas kőzet- és jégtömeg szakadt le egy meredek hegyoldalról, majd nagy sebességű törmelékárrá alakult Uttarakhand államban. A katasztrófa két vízerőművet is súlyosan megrongált, és több mint 200 ember halt meg vagy tűnt el.

Bár egyelőre nem bizonyított a klímaváltozás és a mostani gleccserszakadás közötti közvetlen kapcsolat, a hosszabb távú folyamatok egyértelműek. A Hindukus–Himalája térségében 2011 és 2020 között 65 százalékkal gyorsabb volt a gleccserek tömegvesztése, mint az előző évtizedben, Nepál pedig alig több mint harminc év alatt jégtömegének közel egyharmadát elveszítette.

A műholdfelvételek emellett arra utalnak, hogy a mostani katasztrófát megelőző 24 órában jelentős hóolvadás történhetett a térségben, bár ennek pontos meteorológiai hátterét még vizsgálják.

Az ilyen eseményeket azért is különösen nehéz előre jelezni, mert gyakran több, egymásra épülő folyamatból alakulnak ki. Egy gleccser vagy hegyoldal leszakadása jég- és kőzetlavinát indíthat el, ami elérheti és eltorlaszolhatja valamelyik folyót. A felgyülemlő víz később áttörheti a természetes gátat, és rövid idő alatt hatalmas árhullám indulhat el a völgyben. Máskor maga a lezúduló jég-, víz- és törmeléktömeg alakul át közvetlenül nagy sebességű törmelékárrá.

A Himalája különösen kitett az ilyen veszélyláncoknak. A meredek hegyoldalak, a hatalmas jégtömegek és a mély folyóvölgyek együtt olyan környezetet teremtenek, ahol egy több ezer méteres magasságban bekövetkező omlás rövid idő alatt jóval távolabbi területeken is súlyos pusztítást okozhat.

A Konzuli Szolgálat a nepáli-tibeti határvidékre, illetve az érintett hegyvidéki trekkingrégiókba tervezett utazások elhalasztását javasolja.

A térségben tartózkodóknak azt tanácsolják, hogy kövessék a helyi hatóságok utasításait, és maradjanak biztonságos, magasabban fekvő helyeken. Arra is külön felhívják a figyelmet, hogy senki ne próbálja önállóan elhagyni a térséget földcsuszamlás vagy áradás által fenyegetett útvonalakon.

A tájékoztatás szerint azoknak is érdemes folyamatosan figyelniük a helyi időjárás-jelentéseket és az útviszonyokról szóló hivatalos közléseket, akik Nepál más, jelenleg biztonságosnak ítélt régióiba utaznak.