Teljesen sötét, szűk alagútrendszerben éltek évekig ennek a vietnámi falunak a lakói – galéria

Vịnh Mốc 1965 előtt csendes halászfalu volt a Quảng Trị tartomány partvidékén, rizsföldekkel, vörös bazaltos talajjal, homokos tengerparttal és bambuszligetekkel. A térség helyzete a vietnámi háború idején vált végzetessé. A település közel feküdt a demilitarizált övezethez, vagyis ahhoz a határsávhoz, amely Észak- és Dél-Vietnámot választotta el egymástól, ráadásul a környék fontos utánpótlási útvonalakhoz kapcsolódott. Az amerikai és dél-vietnámi erők ezért rendszeresen támadták a térséget. A CNN szerint az amerikai erők nyolc év alatt 9000 tonna robbanóanyagot dobtak le a térségre.

Az alagutak építése 1965-ben kezdődött, és nagyjából két évig tartott. A rendszert lakható föld alatti menedéknek tervezték, járatai több mint másfél kilométeren át húzódtak, és három szinten helyezkedtek el, körülbelül 15 és 23 méter közötti mélységben. A Vịnh Mốc-i alagutak tágasabbak voltak, mint a dél-vietnámi Củ Chi híres járatai. Itt sok szakaszon állva is lehetett közlekedni, a falak oldalába pedig apró fülkéket vájtak. Ezek nagyjából egy méter magas és két méter mély kis terek voltak, ahol a családok aludhattak.

A rendszernek 13 kijárata volt, amelyek a szellőzést is segítették. Néhány a földekhez vezetett, mások a tenger felé nyíltak. A járatokat cikkcakkosan alakították ki, hogy a robbanások lökéshulláma kevésbé tegyen kárt bennük.

A becslések szerint 1965 és 1972 között körülbelül 400 ember élt az alagutakban. Napközben többnyire a föld alatt maradtak, míg éjszaka élelmet szereztek vagy halásztak. Olajlámpákkal világítottak, de sokszor teljes sötétben kellett mozogniuk, hogy ne buktassák le magukat.

A lakóterek mellett konyhával és kutakkal próbálták biztosítani a mindennapi élet látszatát, a legmegrázóbb pont azonban kétségkívül az egykori szülőszoba. A helyi beszámolók szerint legalább 17 gyerek született itt, akiket egyszerű körülmények között láttak el, később pedig pépesített maniókával vagy édesburgonyával etették őket.

A lakók főtt ételt is készítettek, de figyelniük kellett, nehogy a füst elárulja a járatokat. Erre a Hoàng Cầm-féle tűzhelyrendszert használták, amely hosszú föld alatti csatornákon vezette el és hűtötte le a füstöt, mielőtt az álcázott nyílásokon át a felszínre jutott.

A Vịnh Mốc-i alagútrendszer ma Vietnám egyik legmegrázóbb háborús emlékhelye. A helyszíni múzeum információi szerint az alagutakban a bombázások évei alatt nem halt meg senki, de a felszínre menni rendkívül kockázatos volt. A látogatás végén az egyik tenger felé nyíló kijáraton lehet feljutni.

Vịnh Mốc népszerű egynapos kirándulási úti cél Huế városából, ahonnan egyébként az elhagyatott Hồ Thủy Tiên vízipark is könnyen elérhető. Az alagútrendszer gyakran része a vietnámi demilitarizált övezetet bemutató túráknak is. Ezek a programok érinthetik a Khe Sanh támaszpontot, a Long Hung templom romjait és a Hiền Lương hidat is, amely egykor Észak- és Dél-Vietnám határát jelképezte.