Akár 350 km/órával is száguldanak: ez a világ 11 leggyorsabb vonata

A nagysebességű vasút globális térnyerését jól mutatja, hogy a Nemzetközi Vasútegylet, vagyis az UIC legfrissebb atlasza már több mint 67 700 kilométernyi nagysebességű vasútvonalat tart számon világszerte, beleértve a működő, épülő és tervezett szakaszokat is. A szervezet adatai szerint évente több mint hárommilliárd utas választja ezt a közlekedési formát.

A Condé Nast Traveller ezek közül gyűjtötte össze a világ leggyorsabb menetrend szerinti vonatait, amelyek között az ázsiai rekorder szerelvények mellett több európai és néhány meglepőbb szereplő is helyet kapott.

A Shinkansen mára Japán egyik legismertebb közlekedési jelképévé vált. Az első vonal 1964-ben, a tokiói nyári olimpia évében nyílt meg, és Tokiót Nagoján keresztül Oszakával kötötte össze. Azóta az ország nagy részét behálózó rendszer épült ki.

Az eredeti Tókaidó Shinkansen ma is a hálózat egyik legforgalmasabb szakasza: a 2024-es pénzügyi évben mintegy 168 millió utast szállított. A legnagyobb üzemi sebesség itt 285 kilométer per óra, Tokió és Shin-Osaka között pedig a leggyorsabb járatok 2 óra 21 perc alatt teszik meg az utat.

A hálózat más részein ennél nagyobb tempót is elérnek a szerelvények: a Tóhoku Shinkansen E5-ös vonatai például akár 320 km/órával is közlekednek. Egyes JR East-járatokon a GranClass szolgáltatás is elérhető, amely tágasabb ülésekkel és magasabb szintű kiszolgálással kínál kényelmesebb utazást.

A sanghaji mágnesvasút a Sanghaj-Putungi nemzetközi repülőteret köti össze a Longyang Road állomással. A mintegy 30 kilométeres utat körülbelül nyolc perc alatt teszi meg. A hagyományos vasúttól eltérően a szerelvény mágneses lebegtetéssel halad, tervezési csúcssebessége pedig eléri a 431 km/órát.

Ezt azonban a jelenlegi menetrendben már nem használja ki: a sanghaji repülőtér hivatalos tájékoztatása szerint a legnagyobb üzemi sebesség jelenleg 300 km/óra.

Az Eurostar 1994 óta köti össze Londont és Párizst a La Manche-csatorna alatt húzódó Csatorna-alagúton keresztül. A szerelvények akár 300 km/órás sebességgel haladnak, és több európai nagyváros között teremtenek közvetlen kapcsolatot, jellemzően a városközpontok között.

A társaság jelenlegi hálózata az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és Németországot is érinti, Svájc pedig csatlakozó járatokkal érhető el.

A Fuxing család CR400-as szerelvényei jelenleg a világ leggyorsabb menetrend szerint közlekedő, hagyományos kerék–sín rendszerű vonatai közé tartoznak. Kínában több útvonalon is 350 km/órás üzemi sebességet érnek el, tesztfutások során pedig a Fuxing szerelvényei a 420 km/órás tempót is elérték.

A CR400AF több változatban készül, és Kína kiterjedt nagysebességű hálózatának számos vonalán találkozhatunk vele, többek között a Peking–Sanghaj és a Peking–Kanton útvonalakon. A CR400AF-Z szintén 350 km/órás üzemi sebességre képes, fedélzetén pedig wifi, vezeték nélküli töltőfelületek és az üléseknél elhelyezett csatlakozók is szolgálják az utasok kényelmét.

A Deutsche Bahn ICE 3-as szerelvénye 2000-ben állt forgalomba, és azóta a német nagysebességű vasút egyik legismertebb típusává vált. A konstrukció egyik fontos sajátossága az elosztott hajtás, vagyis a meghajtás nem egy külön mozdonyban összpontosul, hanem a szerelvény több kocsija között oszlik meg.

Az ICE 3 egyes változatainak műszaki végsebessége eléri a 330 km/órát, Németországban azonban legfeljebb 300 km/órás üzemi sebességgel közlekednek. A 407-es sorozat Franciaországban ennél is gyorsabb lehet, ott akár 320 km/órát is elérhet.

Franciaország 1981-ben indította el első TGV-járatait, a rendszer pedig azóta alapjaiban változtatta meg a nagyvárosok közötti közlekedést. Párizsból többek között Lyon, Marseille, Bordeaux és Lille is elérhető nagysebességű vasúton.

A TGV INOUI szerelvényei egyes vonalakon akár 320 km/órás sebességet is elérnek, a francia hálózat pedig szorosan kapcsolódik a környező országok vasútjaihoz. Ennek köszönhetően a TGV-k több nemzetközi útvonalon is közlekednek.

Az Al Boraq 2018-as elindulása új korszakot hozott az afrikai vasúti közlekedésben. A Tanger és Kenitra között kiépített nagysebességű pályát 350 km/órás tempóra tervezték, a vonatok pedig legfeljebb 320 km/órás üzemi sebességgel közlekednek rajta.

A járatok Tangert Casablancával kötik össze Rabat és Kenitra érintésével. A teljes út körülbelül 2 óra 10 percet vesz igénybe a korábbi 4 óra 45 perc helyett, így a vasút kevesebb mint felére csökkentette a két város közötti utazási időt.

Az Acela az Egyesült Államok északkeleti részének leggyorsabb vasúti szolgáltatása, amely Washington, New York és Boston között közlekedik. Az új generációs NextGen Acela 2025 augusztusában állt forgalomba, és fokozatosan váltja fel a korábbi szerelvényeket.

A vonatok legnagyobb sebessége 160 mérföld/óra, vagyis körülbelül 257 km/óra. Az új flotta 27 százalékkal több férőhelyet kínál, fedélzetén pedig 5G-képes wifi, egyéni töltőcsatlakozók és korszerűbb utasszolgáltatások is elérhetők.

A Frecciarossa 1000 az olasz nagysebességű közlekedés egyik legmodernebb szerelvénye, amely többek között Torinót, Milánót, Bolognát, Firenzét, Rómát és Nápolyt kapcsolja össze. A vonat konstrukciója akár 400 km/órás sebességet is lehetővé tesz, menetrend szerinti forgalomban azonban jelenleg legfeljebb 300 km/órával közlekedik.

A típust eleve úgy tervezték, hogy több európai nagysebességű hálózaton is használható legyen, ezért a Frecciarossa 1000-es szerelvényekkel ma már Franciaországban is találkozhatunk.

A KTX-Cheongryong 2024 májusában kezdte meg a menetrend szerinti közlekedést Dél-Koreában. A szerelvény legnagyobb üzemi sebessége 320 km/óra, ezzel jelenleg az ország leggyorsabb menetrend szerinti vonatai közé tartozik.

A típus elosztott hajtást használ, vagyis a meghajtásért felelős berendezéseket több kocsiban helyezték el. Ez dinamikusabb gyorsítást és fékezést tesz lehetővé, ami a sűrűbb megállók mellett is hozzájárulhat a menetidő csökkentéséhez. A leggyorsabb járatok Szöul és Puszan között 2 óra 17 perc alatt teszik meg az utat.

A Siemens által gyártott AVE S-103 2007-ben állt forgalomba Spanyolországban. A típus a német ICE 3 technológiájára épül, és szintén elosztott hajtást használ, így a teljes szerelvény belső tere az utasok rendelkezésére áll.

A spanyol állami vasúttársaság, a Renfe adatai szerint az S-103 akár 350 km/órás sebességre is képes. A szerelvények többek között a Madrid–Barcelona és a Madrid–Málaga nagysebességű útvonalakon közlekednek.