Kevesen ismerik Európa legnagyobb pincefaluját, pedig itt van Magyarországon

A Hajósi Pincefalu egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy teljesen elkülönül a lakótelepüléstől. Hajós házai a Kalocsai-Sárköz kisebb, magasabban fekvő részein épültek fel, a gyakori belvíz miatt azonban közvetlenül a lakóházak alatt nem lehetett pincéket kialakítani.

A megoldást a falu melletti löszhát jelentette. A könnyen vájható talaj alkalmas volt hosszú pincejáratok létrehozására, így a szőlősgazdák idővel külön településrészt építettek a bor tárolására és feldolgozására. A legidősebb fennmaradt présházon az 1840-es évszám olvasható, 1851-ben pedig már 363 pincét tartottak számon Hajóson.

Hajós szőlőkultúrájának gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza. Egy 1728-ban kelt szerződés már részletesen szabályozta a betelepülő sváb családok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatait és jogait. A telepesek feltehetően az érsek kérésére élesztették újjá a török pusztítás előtti szőlőskerteket. Az első ültetvények még a mai pincefalutól távolabb helyezkedtek el. A löszhátba vájt pincék építése valószínűleg csak a 18. század végén vagy a 19. század elején kezdődött meg.

A szőlőtermesztést később komoly csapások érték. A filoxéra és a peronoszpóra egész ültetvényeket pusztított el, 1874-ben és 1879-ben például szinte teljesen megsemmisült a termés. Az ellenállóbb homoki fajták és az amerikai alanyokra oltott európai szőlővesszők végül lehetővé tették az újrakezdést. Az erőfeszítések eredményeként 1908-ban már rekordmennyiségű szőlő termett Hajóson.

A hajósi pincék régen jóval többet jelentettek egyszerű bortárolóknál. A helyi történetek szerint több gazda két pincét is épített: az egyikben bort érlelt, a másikban burgonyát, almát és savanyított zöldségeket tartott. A hűvös, állandó hőmérsékletű járatok természetes éléskamraként működtek. Az almát például szalmával kibélelt szüreti hordókba rétegezték, hogy a gyümölcs tovább friss maradjon, és az alsó sorok is megfelelően szellőzzenek.

A borospincék jellemzően három fő részből állnak. A löszbe vájt, enyhén lejtő pincelyuk akár 20-35 méter hosszan is benyúlhat a domboldalba, 3-6 méterrel a felszín alatt. Előtte található a présház, ahol a szőlő feldolgozásához szükséges eszközöket, a prést, a darálót és az erjesztőkádakat tartották. Sok épületben egy apró pihenőszobát is kialakítottak, ahol a gazdák megpihenhettek munka közben, később pedig itt fogadták barátaikat és vendégeiket is.

A 20. század elején épültek fel azok a présházak, amelyek ma a pincefalu legjellegzetesebb, műemléki értékű épületei közé tartoznak. Az 1930-as években jó termés esetén akár 25-30 ezer hektoliter bort is tároltak a hajósi pincékben.

A második világháború azonban komoly károkat okozott. Az átvonuló katonák több présház ajtaját feltörték, a nyitva maradt pincék közül pedig sok kifagyott és tönkrement. A háborút követő években a sváb lakosság kitelepítése tovább nehezítette a pincefalu sorsát. Az újjáéledés az 1960-as években kezdődött. A visszatérő családok ismét gondozni kezdték a szőlőket, felújították a présházakat, és fokozatosan kialakították a pincefalu ma ismert arculatát.

Ahogy a Vince is írja, a pincék ma már a hajósi borturizmus legfontosabb helyszínei. A kacskaringós utcákban pincelátogatásokat, vezetett borkóstolókat és gasztronómiai rendezvényeket szerveznek, a Cabernet Borturisztikai Látogatóközpontban pedig helytörténeti kiállítás mutatja be a térség szőlő- és borkultúráját.

A pincefalu legrégebbi rendezvénye az 1982 óta minden év májusának utolsó hétvégéjén megtartott Orbán-napi Borünnep. A hagyomány szerint Szent Orbán, a borászok védőszentjének szobrát az előző év legjobb fehér-, rozé- és vörösborával öntözik meg, hogy a következő szüret is bőséges legyen.

A látogatást könnyen összeköthetjük aktív programokkal is. A Hajósi Pincefalu a Kiskunsági Nemzeti Park térségében fekszik, környékén gyalogos és kerékpáros útvonalak vezetnek. Így a présházak között tett séta és a borkóstolás mellé egy rövidebb természetjárás is beleférhet.

Jó hír továbbá, hogy Hajós mellett több olyan hazai település is akad, ahol ma is élő hagyomány a borászat: ebben a cikkben összegyűjtöttünk néhányat, amelyet a szüreti időszakban érdemes lesz felkeresni.