2026-03-08
Az első magyar pilótanő: egy hihetetlen történet a repülés hőskorából
1910 nyarán a Rákosmezőn rendezett repülőversenyen a kalapos és cilinderes urak gyűrűjében egy fiatal nő lavírozott. Amikor az első motor felbőgött, és a gép a levegőbe emelkedett, nemcsak egy látványos bemutató kezdődött el, hanem egy korszakhatár is kirajzolódott. Steinschneider Lilly nem kívánta követni a kor által kijelölt életutat: a világ egyik legelső női pilótájaként, egyben Magyarország első női pilótájaként írta be nevét a repüléstörténelembe.
Steinschneider Lilly – vagy teljes nevén Steinschneider-Wenckheim Helene Lilly – 1891. január 13-án született Budapesten, egy jómódú osztrák–magyar zsidó család második gyermekeként. Apjának és nagyapjának olyan jól menő bútor- és paplangyára volt, hogy még a császári családnak is ők szállították az ágyneműket. A szóbeszéd szerint egy alkalommal maga Erzsébet királyné is ellátogatott az üzletükbe.
Ekkoriban nemcsak a női pilóták számítottak különlegességnek, hanem maga a repülés is még újdonságnak hatott. Az aviatika úttörőinek tartott Wright fivérek 1903-ban építették meg az első modern repülőgépet, a repülést pedig veszélyessége és a hozzá szükséges műszaki tudás miatt sokáig kifejezetten férfiszakmának tekintették. Az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó nők többnyire gyári munkásként vagy cselédként dolgoztak, a városi középosztályban pedig legfeljebb tanítónőként vagy irodistaként vállalhattak munkát. Fizetésük ráadásul inkább számított kiegészítő keresetnek, mint önálló megélhetésnek.
Ebben a társadalmi közegben kezdett formát ölteni Steinschneider Lilly vágya, hogy valami egészen különlegeset csináljon. A műszaki érdeklődésű, törékeny alkatú lány alig volt húszéves, amikor kilátogatott a budapesti Rákosmezőn rendezett nemzetközi repülőversenyre. A látvány azonnal magával ragadta: beleszeretett a repülésbe, és elhatározta, hogy pilóta lesz.
A pilótatanfolyam költségeit azonban már nem tudta pusztán ékszereinek zálogosításából fedezni: mindössze egy nappal sikeres forgalmi vizsgája után a szülei elé állt, és hatezer koronát kért a bécsújhelyi képzésre. Egy korona akkoriban nagyjából 2500 mai forintot ért, így ez jelentős, körülbelül 15 millió forintos összegnek számított.
Szülei kezdetben hallani sem akartak lányuk „őrült” tervéről, ő azonban nem tágított: azt mondta, ha nem segítenek, eladja az összes ékszerét, de a képzést így vagy úgy, biztosan elvégzi. Makacsságával nehéz volt vitatkozni, így végül Steinschneiderék beadták a derekukat, Lilly életében pedig új fejezet kezdődött. A kezdetek azonban lassan haladtak: eleinte rendre csak a „kispadról” nézhette férfi kollégáit, mígnem egy este valaki megszánta, és magával vitte egy éjszakai repülésre.
– emlékezett vissza a sorsfordító napra egyik levelében, hozzátéve, hogy mindez „olyan érzés volt, melyet egyszerűen nem lehet leírni”. A pilótatanfolyamon egyébként a kor egyik legismertebb osztrák aviatikusa, Karl Illner mellett tanult. A repülés után Lilly egyre nevesebb, olykor rekordokat döntő pilóták mellett repülhetett. A versenyfeladatoknak ugyanis feltétele volt egy utas szállítása is, a tanulópilóta vékony termete és vagány jelleme pedig ideális útitárssá tette őt.
Bár egy nő jelenléte meglehetősen szokatlannak számított, a korabeli sajtó talán éppen ezért figyelte ekkora lelkesedéssel Lilly pályafutását. Igaz, a dicséretek mellett temérdek bírálat is érte azoktól, akik úgy vélték, egy nőnek semmi keresnivalója a szakmában.
A Magyar Aero Szövetség augusztus 20-i rendezvényén mindenesetre már sokan várták az első magyar pilótanő debütálását. Lilly vonattal szállított gépe azonban nem érkezett meg időben a bécsújhelyi vizsga helyszínéről. Emiatt első nyilvános repülésére csak 1912. október 6-án, Nagyváradon került sor, ahol a leszállást követően több ezres tömeg éljenezte a bátor és talpraesett fiatalt.
„Gyönyörű repülés, 31 percig időzik Steinschneider a levegőben és a plató túlsó szélén engedi le a gépet. A közönség oda szalad, vállára emeli Steinschneidert, és diadalmenetben hozza el a hangárokhoz, hol Illner nyakába ugrik, és a mestert össze vissza csókolja. A nézők átugorják a kordont és autogram kérések özönével árasztják el Steinschneider Lillyt, ugyanannyira, hogy Teleky grófnak fáradságos törtetés után sikerült csak az ünnepelthez jutni, hogy gratulálhasson"
– így számolt be a Nagyváradi Napló az eseményről.
A következő évben már a Bécs mellett megrendezett nívós II. Nemzetközi Repülőhéten is részt vett. Itt érte első komoly balesete is: egy motorhiba miatt gépe teljesen összetört, ő azonban hihetetlen módon sértetlenül megúszta. Lillyt mindez nem lombozta le, és az 1913-as Szent István-napi repülőversenyen ismét rajthoz állt. Pechére repülőgépe itt is összetört: a landolást követően beleütközött egy homokbuckába. A pilótanő azonban ezt is csodával határos módon, egyetlen karcolás nélkül úszta meg.
Pályáján azonban hamarosan fordulat következett, amely végül véget vetett repülőkarrierjének. Az első világháború kitörésekor ugyan szeretett volna csatlakozni a magyar légierőhöz, édesapja azonban ebben a kérdésben már nem hagyott számára választási lehetőséget. Lilly így végül ápolónőként teljesített szolgálatot. A levegőbe pedig a háború kitörése után már azért sem emelkedhetett többé, mert a polgári repülést beszüntették.
A háború évei Lilly magánéletében is fontos változást hoztak: ápolónői szolgálata alatt rátalált a szerelem. Egy tokiói születésű gróf, Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim lett a társa. Egyetlen lányuk született, akit a gróf csehországi birtokán neveltek. Zsidó származása miatt a második világháború kitörése után Olaszországba menekült, ahol egészségi állapota jelentősen leromlott.
Bár férjéhez írt leveleiből még nyomon követhető életének alakulása, a későbbi évekről már meglehetősen kevés információ maradt fenn. Annyi bizonyos, hogy a gróf 1943-ban kérvényezte a válást, és romló életkörülményei miatt Lilly a lányuk nevelését is rábízta. A Közlekedési Múzeum egyik munkatársa, Rév Pál a hatvanas években mindent megtett, hogy magától a grófnétól szerezzen információkat kalandos életéről, leveleire azonban soha nem kapott választ.
Az Osztrák–Magyar Monarchia negyedik vizsgázott pilótája, az első magyar pilótanő, egyben a világ egyik legkorábbi női pilótája 1975-ben Genfben – más források szerint 1977-ben Nizzában – hunyt el. Steinschneider Lilly rövid, de annál kiemelkedőbb pilótakarrierje egy olyan korban mutatott példát a nők számára, amikor lehetőségeik még jóval szűkösebbek voltak, mint férfitársaiké.
Felhasznált források:
Szöveg: Illyés Laura
Olvasd el ezt is!
Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!
