5 sütemény, ami nélkül nincs karácsony Lengyelországban

A piernik Lengyelország egyik legrégebbi karácsonyi édessége. A sütemény fűszeres, mézes tésztából készül, a rétegek közé pedig  ‒ elsősorban szilvás ‒ lekvárt és diós krémet raknak. A legismertebb változata Toruńból származik, itt található ugyanis a világ legrégebbi, 1763-ban létesített mézeskalácsgyára, de a városban egy külön múzeumot is szenteltek a finomságnak. 

A makowiec nagyon hasonlít a bejglihez, a textúráját nézve viszont vastagabb és szaftosabb is. A tölteléket gyakran mézzel, mazsolával, rumaromával és kandírozott narancshéjjal készítik el, a tetejére pedig citromos cukormázat, illetve még több kandírozott narancsot raknak. Opcionálisan csonthéjasokat és aszalt áfonyát is bele lehet keverni. 

A kutia eredetileg Kelet-Európa keleti részén, főleg Ukrajnában és Oroszországban alakult ki, de Lengyelországban – főleg a keleti tájakon – is nagy hagyománya van. A karácsonyi finomság fő alapanyagai között szerepel a búzabogyó, a méz és a mák, amiket csonthéjasokkal és aszalt gyümölcsökkel egészítenek ki. Ha nem tudunk búzabogyót szerezni, akkor kölesből vagy quinoából is elkészíthető. 

Lengyelországban a sajttorták is karácsonyi ünnepek részét képezik, különösen a túrós sernik. Az édességnek rengeteg változata létezik, de a túróra emlékeztető sajt (twaróg) mindegyikben szerepel. Ehhez sokszor csokoládékrémet, csonthéjasokat és gyümölcsöket vagy kandírozott gyümölcsöket adnak. A tetejére lekvárt is lehet kenni az extra krémességért. 

Mint Közép-Európa nagy részén, Lengyelországban is gyakoriak az aszalt gyümölccsel és magvakkal készített karácsonyi finomságok. Ilyen a lengyel karácsonyi kenyér is, amihez diót, narancshéjat, kakaót, fahéjat és almát szoktak adni. Az aszalt gyümölcsök közül főleg áfonyával és földicseresznyével dolgoznak, de igazából bármit belerakhatunk, amihez kedvünk van.