5 karácsonyi sütemény Európából, amit egyszer meg kell kóstolnod

A franciák fatörzsre emlékeztető süteménye valójában a középkori karácsonyi tűzifaünnep emlékét őrzi. A hagyomány szerint a családok karácsony estéjén egy nagy fahasábot tettek a tűzre, ami napokon át égett, így hozva szerencsét és védelmet számukra. A sütemény formája a 19. század után terjedt el, amikor eltűntek a nagyméretű kandallók.

A klasszikus verzió piskótatekercsből készül, melyet csokoládés vagy gesztenyés krémmel töltenek meg és szintén csokoládéval vonnak be. Így hamar egy fatörzs hatását kelti, melyet tovább lehet fokozni a hót idéző porcukorral vagy habcsókgombákkal. A modern cukrászatban a Bûche de Noël gyakran mousse alapú, rétegezett, és művészien kidolgozott változatban készül.

A franciákhoz köthető a szintén ünnepi gratin is, amelynek elkészítése még a kezdő szakácsok számára sem okoz majd gondot.

Az olasz panettone kialakulása is szorosan kötődik a karácsonyi hagyományokhoz. Milánóban több száz évvel ezelőtt az ünnep idején mindig valamilyen édes, kelt tésztájú kenyér került az asztalra, amit később mazsolával és kandírozott gyümölcsökkel egészítettek ki. A tésztát többször is kelesztik, amihez gyakran természetes kovászt használnak, így lesz levegős és puha. A sütemény csak a 20. században vált elterjedtté, az ipari sütödéknek hála. Ráadásul karácsonyi ajándéknak is remek, ma már a bőség és a vendégszeretet szimbólumaként tartják számon. Azóta rengeteg változatban készítik – csokoládés, pisztáciás, gesztenyés –, de a klasszikus mazsolás-narancshéjas maradt a legkedveltebb.

Ha már unjuk a mézeskalácsot, akkor az olaszok karácsonyi kekszét, az Anginettit is kipróbálhatjuk idén. 

A Lebkuchen történetét a középkori kolostori sütőházakig vezethetjük vissza, ahol már a 13. században méz és fűszerek felhasználásával tartós süteményeket készítettek. Nürnbergben különösen könnyű volt az egyébként drága, távoli fűszerekhez hozzájutni, így a város neve összemosódott a Lebkuchenével. A mézeskalácsra emlékeztető desszert tésztája a már említetteken túl mandulát, dióféléket és kandírozott gyümölcsöket tartalmaz. Egészen sok formában találkozhatunk vele: puha korongok ostyalapon, szív alakú vásári darabok vagy csokoládéba mártott finomságok.

A Kransekake a 18. században jelent meg a skandináv cukrászatban. Azóta nemcsak karácsonykor, de más ünnepi eseményeken is gyakran találkozni vele. Az édesség különlegesség, hogy lényegében kisebb-nagyobb gyűrűkből áll össze, így egy toronyt formáz. A tészta mandulából, cukorból és tojásfehérjéből készül, ebből koncentrikus gyűrűket sütnek, majd cukormázzal építik fel. A sütemény a bőséget és az ünnepi összetartozást szimbolizálja, gyakran díszítik szalagokkal vagy zászlókkal.

Bár az alfajor Andalúzia hagyományos karácsonyi édessége, gyökereit az arabokhoz kötik. A gyarmatosítás során jutott el Latin-Amerikába, ahol új formát öltött, de Spanyolország déli részén a mai napig a karácsonyi ünnepek kedvelt finomsága maradt. Az édesség jellemzően henger alakú, mézzel, mandulával, dióval és fűszerekkel készül. Ezt követően gyakran cukorba forgatják.

(Forrás: hamuesgyemant.hu)