Hódít a „magyar szalámi” Olaszországban, de itthon aligha ismernénk rá

Az olasz salame ungherese egyik legfontosabb ismertetőjegye a rendkívül finom szemcsézettség. A sertéshúst sóval, borssal, fokhagymával és paprikával ízesítik, majd a szalámit füstölik és érlelik. A végeredmény élénkpiros, puhább állagú, enyhén füstös felvágott, amelyet jellemzően egészen vékony szeletekben kínálnak.

Ebben a formában ma olyan nagy olasz gyártók is készítik, mint a Levoni, a Rovagnati vagy a Fiorucci. A neve alapján könnyű lenne azt gondolni, hogy egyszerűen a magyar téliszalámi olasz másolatáról van szó, a története azonban jóval összetettebb.

A felvágott pontos eredete nem teljesen tisztázott. Az egyik elterjedt történet szerint a 19. század második felében friuli húsfeldolgozók vitték magukkal szalámikészítési tudásukat Magyarországra. Később a közép-európai füstölt húskészítmények Itáliában is népszerűvé váltak, az olasz változat pedig a 20. század elejére már önálló életet élt.

Ebben fontos szerepet játszott Ezechiello Levoni is, aki Milánóban sajátította el a füstölt szalámik készítésének fortélyait. 1913-ban salame unghereséjével aranyérmet nyert egy londoni nemzetközi kiállításon, a termék pedig később az olasz szalámikínálat állandó szereplőjévé vált.

A két terméket ugyanakkor nem érdemes összekeverni. A Pick Téliszalámit bükkfával füstölik, legalább 80 napig érlelik, felületén pedig kialakul a jellegzetes fehér nemespenész. Az olasz salame ungherese ezzel szemben elsősorban finom darálásáról, paprikás fűszerezéséről és füstös aromájáról ismerhető fel.