Amit ma a hűtőszekrényre bízunk, azt a perzsák már az ókorban megoldották

Az iráni konyha egyik hagyományos édessége a faloodeh, amelyet leginkább rizstésztás, jeges sörbetként lehet elképzelni. Félig megfagyasztott cukorszirupba keverték a vékony tésztaszálakat, majd lime-mal, rózsavízzel vagy meggyel ízesítették, így a legforróbb napokon is frissítő desszert kerülhetett az asztalra. A feljegyzések szerint az édesség, illetve hasonló elődei évszázadokra, egészen az ókori Perzsiáig vezethetők vissza.

Adódik a kérdés, hogyan tudtak sivatagos éghajlaton, elektromos hűtés nélkül ilyen jeges édességet készíteni. A válasz az ókori perzsák egyik legötletesebb mérnöki megoldásában rejlik. A téli hónapokban nagy mennyiségű jeget tudtak előállítani vagy összegyűjteni, majd úgy tárolták, hogy a készletek a nyári hőségben se olvadjanak el teljesen.

Ehhez használták a jakcsálnak nevezett építményeket. A lefelé fordított tölcsérre emlékeztető, masszív hűtőházak egyes források szerint már Kr. e. 400 körül megjelenhettek a térségben. Méretük is figyelemre méltó volt: némelyik jakcsál 18-20 méter magasra emelkedett, alatta pedig hatalmas, föld alatti tárolóteret alakítottak ki. Ezek az üregek nagy mennyiségű jég és élelmiszer tárolására is alkalmasak lehettek.

A jakcsál falai különleges keverékből készültek. Homokot, agyagot, meszet, tojáshéjat, kecskeszőrt és hamut is felhasználtak hozzá, hogy az építmény egyszerre legyen jól szigetelő és vízálló. A hűtésben a föld alatti tárolótér, a vastag falazat, a levegő áramlása és a párolgás is szerepet játszott. Sok jakcsál föld alatti vízvezető csatornákhoz kapcsolódott, amelyek hűvös vizet juttattak a rendszerbe. A meleg levegő a felső nyílásokon távozhatott, miközben a hűvös víz párolgása tovább csökkentette a belső hőmérsékletet.

Télen a gondosan elvezetett víz lassan becsorgott a tárolótérbe, ahol a hideg éjszakákon megfagyhatott, vagy a hegyekből odaszállított jégtömbök körül szilárdulhatott meg. Az így létrejött jégkészletet a vastag falak, a föld alatti kialakítás és a természetes légmozgás hónapokon át védte az olvadástól.

A jakcsál desszertek készítésén túl a romlandó élelmiszerek tárolásában is fontos szerepet kapott. Hasonló elven működtek azok a hűtőrendszerek is, amelyek a házak belső tereit tették elviselhetőbbé a forró éghajlaton. A megoldás jól mutatja, hogy az ókori mérnöki tudás sokszor meglepően közel került ahhoz, amit ma modern komfortként ismerünk.

Korábban egy másik, „ősi légkondícionálót” is bemutattunk, amelyet Iránhoz kötnek. A bagdirt épületek tetején helyzeték el, a széliránnyal szemben, így szélmozgáskor kialakítása miatt a belső terekbe is jutott egy kevés a kellemes szellőből.

Az ókori egyiptomiak is leleményesek voltak, pofonegyszerű technikájuk még ma is megállja a helyét. A módszer lényege, hogy elalvás előtt kissé benedvesítjük az ágyneműt, így sokkal könnyebb lesz elaludni, még a legforróbb éjszakákon is.