Békés hangulattal és remek ételekkel vár Portofino elfelejtett szomszédja

Olaszország északnyugati részén, Genova szomszédságában terül el Camogli tengerparti települése. Érdekesség, hogy neve valószínűleg a „casa delle mogli”, azaz a „feleségek házai” kifejezésből ered, utalva arra, hogy egykor a falut a feleségek töltötték meg élettel, míg férjeik a tengeren dolgoztak. A férfiak viszont nem csak a napi ételért indultak el a vizekre, ugyanis Camogli a 19. századra tengeri nagyhatalommá nőtte ki magát: úgy tudni, hogy az évszázad közepén a kis falu 800-nál is több vitorlásból álló flottával büszkélkedhetett, amivel Genovát is megelőzte – nem véletlenül hívták „az ezer fehér vitorláshajó városának” (Città dei mille bianchi velieri).

A camogliai hajók ráadásul nemcsak a Földközi-tenger legfontosabb kikötői között közlekedtek, de Észak- és Dél-Amerikába is eljutottak, sőt: egyesek föld körüli utakat is bevállaltak. Szintén a század közepén, 1851-ben itt alakult meg Olaszország egyik legelső tengerészeti iskolája, a ma is működő Istituto Nautico Cristoforo Colombo, ahol hajóskapitányok, navigátorok és mérnökök sokaságát képzik. Ugyan a 19-20. század fordulója környékén a gőzhajók megjelenésével és Genova kikötőjének növekvő dominanciájával Camogli szerepe hanyatlásnak indult, a település tengerészeti hagyományait ma is őrzi a Museo Merinaro tengerészeti múzeum.

Gondolhatjuk, hogy a gazdag tengerészeti múlt kéz a kézben jár a gasztronómiával: például minden év májusának második vasárnapján tartják meg Camogliban a Halünnepet (Sagra del Pesce), ami során a kisváros főterén óriási (kb. 4 méter átmérőjű!) serpenyőkben sütik a friss halakat, amelyeket aztán szétosztanak az érdeklődők között. Az ételekből kiemelkedik a frittura di pesce (rántott halak), a baccalá alla camogliese (sózott, paradicsomos-fokhagymás tőkehal) és az acciughe marinate (pácolt szardella), de mivel Liguria régióját a pesto hazájának tartják, ezért Camogliban a trofie alla pestót (zöldbabos-burgonyás-pestós tészta) és a lasagne al pestót (pestós lasagna) is érdemes kipróbálni. A reggelt pedig kezdhetjük egy liguriai focacciával (focaccia ligure).

A környéken sétálva persze nem csak remek street fooddal találkozhatunk, hanem különböző épített és természeti látnivalókkal is. Előbbiből a legfontosabb a tengerre néző Sárkányvár (Castello della Dragonara), amit még a 13. században építettek fel azért, hogy meg tudják magukat védeni a folyamatosan portyázó kalózoktól. Ma az erődítményben kiállításokat és különböző rendezvényeket szoktak tartani. Szintén megér egy látogatást a tengerparti sétány mellett magasodó barokk templom, a Santa Maria Assunta bazilika. 

Persze a természetjáróknak is van, miből válogatni: a déli oldalról indul például a Portofino Nemzeti Parkba vezető Via San Rocco túraútvonal, de a Camogli alatt elterülő kisebb félsziget számos más lehetőséget is kínál. Felsétálhatunk a Pietre Strette kilátóponthoz, a partmenti Cala dell'Oróhoz, a sziklák lábánál megbújó, szintén tengerparti Abbazia di San Fruttuoso épületéhez, végezetül pedig a keleti csücsökben fekszik Portofino híresen gyönyörű települése is. Ha egy hajós kirándulásba is beruháznánk, akkor jó hír, hogy a Cinque Terrét is rövid időn belül elérhetjük, de természetesen tengerpartokat a környéken is találunk: a központban egy hosszú kavicsos tengerpart húzódik, de a San Fruttuoso-öbölben és a kisebb kirándulással elérhető Punta Chiappára és a szomszédos Recco strandján is leteríthetjük a törölközőt.