5 kevésbé ismert európai sziget a zsúfolt nyaralóhelyek helyett

A Kanári-szigetek második legkisebb szigetéről hajlamosak elfeledkezni a turisták, pedig La Gomera egy kész paradicsom a természetkedvelők számára. Míg Tenerifére évente legalább 5,5 millió turista jut el, addig szomszédja alig több mint 100 ezer látogatót fogad.

La Gomera fő vonzerejét a természet adja: a vulkanikus hegyvidékét túraútvonalak hálózzák be, a UNESCO-védettséget élvező Garajonay Nemzeti Park pedig Európa egyik legkülönlegesebb babérlombú erdőjének ad otthont.

A fekete homokos strandok és a virágzó kaktuszok szinte mindenütt jelen vannak, a helyi gasztronómia kedvelőinek pedig érdemes megkóstolniuk az almogrote nevű fűszeres kecskesajtkrémet, valamint a sárgaúszójú tonhalat.

A Split partjaitól nagyjából egyórányi kompútra fekvő Šolta szigete gyakran háttérbe szorul híresebb szomszédai, Hvar és Brač miatt. A szigeten apró halászfalvak, eldugott kavicsos öblök, olajfaligetek és szőlőültetvények idézik elő az autentikus dalmát hangulatot, ami az Adria felkapott részein egyre inkább ritkább. 

A fürdőzés mellett érdemes felfedezni Stomorska hangulatos kikötőjét, illetve ellátogatni a festői Maslinica falujába. A kirándulások után feltöltődhetünk a tengerparti éttermekben, ahol naponta frissen fogott tengeri herkentyűk kerülnek az asztalra.

Az Athénból nagyjából kétórás kompúttal elérhető Serifost mindeddig elkerülte a tömegturizmus, részben azért, mert nincs repülőtere, és a nagy üdülőkomplexumok sem rendezkedtek be területén. A látogatókat csendes strandok, fehérre meszelt falvak és lassabb életritmus várja. A sziget több mint 40 stranddal büszkélkedhet, így bőven jut hely a törölközőknek. 

A dombtetőn fekvő Chora a sziget központja, ami kanyargós sikátorairól, kék kupolás templomairól és hagyományos szélmalmairól ismert. Naplementekor a tetőteraszos bárokból különösen szép kilátás nyílik az arany és rózsaszín árnyalatokban játszó Égei-tengerre.

Capri a luxus szinonimája, emiatt ugyanakkor Olaszország egyik legdrágább úti céljának is mondható. A Nápolyi-öbölben azonban található egy jóval kedvezőbb árú alternatíva is. Procida mindössze 40 perces kompozással érhető el Nápolyból, és ugyanúgy kristálytiszta tengert, látványos panorámát, színes házakat és kiváló olasz konyhát kínál, mint híresebb szomszédja.

A sziget legismertebb része a Marina di Corricella, ahol a pasztellszínű házak szinte festményként sorakoznak a kikötő körül. Az autóforgalmat korlátozzák, a látogatók többsége pedig Olaszország más régióiból érkezik. Érdekesség, hogy itt forgatták az 1999-es A tehetséges Mr. Ripley egyes jeleneteit. Az ételek közül kóstoljuk meg a helyi limoncellót és a spaghetti alla pescatora poverát, azaz a „szegény halászok spagettijét”. 

A Skócia nyugati partjainál fekvő Luing szigete sokkal kevésbé ismert, mint a turisták körében népszerű Skye, persze éppen ez adja különleges báját. A Belső-Hebridákhoz tartozó sziget Obantól mintegy 26 kilométerre délre található, és egy rövid kompúttal közelíthető meg Seil szigetéről. Luing mindössze néhány száz állandó lakosnak ad otthont, köztük számos művésznek és kézművesnek.

Bár maga a sziget alig tíz kilométer hosszú, látványos tengerparti túraútvonalak, gazdag állatvilág és nyugodt környezet várja az ide érkezőket. Az Atlantic Islands Centre a sziget történetét és mindennapjait mutatja be, a természetkedvelők pedig vidrákat, szürke fókákat, sőt akár delfineket vagy bálnákat is megfigyelhetnek a partról.

Érdemes a környező szigetekre is átlátogatni, például Mullra, amelynek hangulatos kikötővárosaiban valamivel élénkebb élet fogadja az utazókat.

(Euronews)