Az időben ragadt görög sziget Szantorini mellett, ahol nem kell tartanod a tömegtől

Szantorini már évek óta a küzd a látogatók tömegével: a népszerű szigeten főleg az óceánjárókkal érkező turisták jelentenek problémát, ugyanis fizikai jelenlétükön kívül szinte semmivel sem járulnak hozzá az úti célok gazdaságához. Az ilyen gigahajókon lényegében mindent megkapnak, ami amúgy bevételt generálhatna a szigetnek: az utasok nem fognak szállást foglalni, nem ülnek be az éttermekbe, kávézókba fogyasztani, mert ezeket egy előre befizetett összeg keretében úgyis megkapják a fedélzeten.

A szigeten még ma is szamarak cipelik az árut a szűk, macskaköves utcák között, és több fehérre meszelt faluval is találkozhatunk, amik jól illusztrálják Folégandrosz időtlen varázsát.

A feltételezhetően a föníciaiak által alapított sziget már az ókorban sem tartozott a nagyobb jelentőséggel bíró területek közé – a római időkben például gyakran használták száműzetési helyként. Ezt követően a bizánci időkben a kereszténység terjedésével Folégandrosz is kisebb vallási közösségek otthonává vált, de sajnos többé-kevésbé elszigetelt területét gyakran érték kalóztámadások.

A Kastro-negyedet még a Velencei uralom idején, a 13. században húzták fel, fehérre meszelt házai, valamint ódon, szűk utcái pedig Chora egyik legfőbb látványosságának számítanak. A másik a város fölött magasodó Panagia-templom, ahova egy kacskaringós ösvény vezet fel – azt mondani sem kell, hogy a dombtetőn állva pazar kilátás nyílik a településre és az Égei-tengerre. Habár Folégandrosz egy nyugodtabb sziget, a nyüzsgésért keressük fel a Pounta, a Dounavi vagy a Piatsa tereket, ahol hagyományos kávézók és hangulatos tavernák sora vár majd ránk.

Szintén érdemes felkeresnünk a sziget keleti csücskében található Chrysospilia-barlangot. A régészeti felfedezések miatt úgy tartják, hogy a korai időkben területe egy szent hely volt, és mivel most is védett státuszt élvez, ezért jelenleg csak engedéllyel, egy hajós kirándulás keretében látogathatjuk meg.

A hajókra például felszállhatunk a közeli Karavostasis kikötővárosában is, kalandunknak viszont nem kell itt véget érjen: a sziget déli részén ugyanis több strand is húzódik, közülük az egyik legnépszerűbb a sziklák ölelésében található Paralia Katergo. Ha továbbhajózunk a déli part mentén, akkor előbb-utóbb elérünk a Chorával szemközti Agkali településéhez is, mely további strandolási lehetőségeket kínál: itt terül el például a Paralia Agios Nikolaos, a Paralia Fira, és a központi Paralia Agkali is. A nyugati csücsökhöz közelítve elhaladunk majd az Aspropounta világítótorony mellett is, ahonnan sziklás tájak mentén hamarosan visszaérkezhetünk Chorába.

Ekkorra már valószínűleg alig várjuk majd, hogy beüljünk egy finom vacsorára valamelyik tavernába – a parthoz közel eső Pounta étterem például jó választás. A vendéglátóhelyeken mindenképpen kóstoljuk meg a paradicsomos tésztaételt (matsata), a húsos pitét (kreatopita), de Folégandrosz elhelyezkedése miatt persze a tengeri ételekből sem fogunk hiányt szenvedni. Érdekesség, hogy a szigeten többféle sajtot is előállítanak, amelyekből például olyan finomságok készülnek, mint a kaltsounia (péksütemény) és a melopita (mézes sajttorta). Ha egy finom édességgel zárnánk le a vacsorát, akkor melopita mellett a görögdinnyés alapú pitét, a karpouzeniát, illetve a szezámmagos-mézes desszertet, a pastelit is választhatjuk.