Ilyen az élet Kolumbia Velencéjében, ahol még iskolába is csónakkal járnak

Kolumbia északi, karibi részén találjuk a térség egyik legkülönlegesebb, víz fölé épült települését. Nueva Venecia házai a Ciénaga Grande de Santa Marta lagúnarendszeréhez tartozó Pajaral-lagúna vizében, facölöpökön állnak, az épületeket pedig utcák helyett vízi útvonalak kapcsolják össze. A település mintegy négyezer embernek ad otthont, története pedig több mint 170 évre nyúlik vissza.

A mai Nueva Venecia elődje, El Morro 1847-ben jött létre, amikor a környék halászai beljebb költöztek a lagúnák világába. A halászat azóta is meghatározó megélhetési forrás: a tudás generációról generációra öröklődik, a közösség mindennapjai pedig szorosan kötődnek a vízhez.

A falu mai nevét Ismael Ambrosio Morenóhoz kötik. A háborús veterán Velencéről készült képeket mutatott a helyieknek, akik hamar felfedezték a hasonlóságot az olasz város csatornái és saját vízi településük között. Moreno javaslatára El Morrót később Nueva Veneciára, vagyis Új Velencére keresztelték át.

Velence és kolumbiai névrokona természetesen egészen más képet mutat, a víz azonban mindkét település életének szerves része. Nueva Veneciában szinte minden családnak van saját kenuja vagy csónakja, ezekkel járnak át egymáshoz, az üzletekhez, az iskolába vagy a templomba. A csónakokat gyakran maguk a helyiek készítik, javítják és festik, oldalukon pedig vallásos feliratok, dalcímek vagy személyes üzenetek is megjelennek.

A közösségi élet ugyanúgy jelen van, mint bármely más faluban, csak itt szinte minden a vízhez alkalmazkodik. Van iskola, templom, egészségügyi központ, több üzlet és sportpálya is. A futball különösen fontos szerepet tölt be: a gyerekek korábban egy feltöltött földterületen játszottak, amit a csapadékosabb időszakokban gyakran elöntött a víz. 2015-ben viszont Radamel Falcao García kolumbiai futballsztár és több partner támogatásával új, cölöpökre épített pályát adtak át a faluban.

Nueva Venecia látképét a víz fölé emelt házak, aza a palafitók határozzák meg. Sok épületet élénk színekre festenek, a cölöpös szerkezet pedig évszázadok óta lehetővé teszi, hogy a közösség alkalmazkodjon a lagúnák változó vízszintjéhez és sajátos környezetéhez.

A Ciénaga Grande de Santa Marta cölöpös településeinek kulturális tája 2013 óta szerepel Kolumbia UNESCO világörökségi várományosi listáján, maga a Ciénaga Grande de Santa Marta pedig 2000 óta UNESCO bioszféra-rezervátum.

Az elszigeteltség egyáltalán nem jelenti azt, hogy Nueva Veneciában csendesen telnének az ünnepek. A közeli Barranquilla híres karneváljának idején a falu is saját ünnepséget rendez, a közösségi események pedig éppúgy a vízi élethez igazodnak, mint a hétköznapok. A csónakok ilyenkor az ünneplés fontos kellékeivé válnak.

Hasonlóan fontos esemény a halászok és hajósok védőszentjeként tisztelt Virgen del Carmen ünnepe. A vallási hagyományok ilyenkor a vízre is kiköltöznek: a szent szobrát feldíszített csónakon viszik végig a településen, a menetet pedig további hajók kísérik zenével és ünnepléssel.

Az elmúlt években azonban egy Ázsiából származó vízinövény, a Hydrilla verticillata egyre több gondot okoz a településnek. Ez sűrű, szinte összefüggő szőnyegeket képez a víz felszínén, hosszú hajtásai pedig rendkívül mélyre nyúlnak. Emiatt a halászhálók könnyen belegabalyodnak, a csónakok útvonalai pedig egyre nehezebben járhatók.

A helyiek igyekeznek átjárókat nyitni a növényzetben, a gyorsan terjedő Hydrilla azonban rövid idő alatt ismét elfoglalhatja ezeket a területeket. A probléma már nemcsak a halászatot és a közlekedést érinti:

Egy olyan közösségben, ahol a lagúna egyszerre közlekedési útvonal, munkahely és megélhetési forrás, mindez az élet szinte minden területére hatással van.

A Hydrilla mechanikusan eltávolítható, a kiterjedt fertőzés visszaszorítása azonban jelentős erőforrásokat igényel. A következő évek egyik legfontosabb kérdése ezért az lehet, sikerül-e úgy megfékezni terjedését, hogy Nueva Venecia különleges vízi életformája hosszú távon is fennmaradhasson.