Görögország eldugott faluja, amit csak a „kis Velenceként” emlegetnek

Görögország központi részén, a Píndosz-hegység déli sarkánál találhatunk rá Aitolikóra, aminek különlegessége, hogy óvárosa Velencéhez hasonlóan a vízen lebeg. Ugyan már az ókorban is létezett, Aitoliko igazán csak a 1800-as években vált híressé, mert fontos állomás volt az oszmánokkal szemben vívott görög szabadságharc (1821-1829) során.

Ma már persze egy békés helyről van szó, ami különleges kialakítása miatt kelti fel az utazók figyelmét. A települést két híd köti össze az anyafölddel, amelyekről értelemszerűen csodás kilátás nyílik a környékre. Az Aitoliko-lagúnában pedig van mit látni, ugyanis itt terül el egy fontos természetvédelmi terület, ami rengeteg madárnak – köztük flamingóknak, pelikánoknak és más vízimadaraknak – nyújt menedéket. Ugyan Aitoliko nem strandjairól híres, de hajóra szállva nemcsak a fent említett parkot, hanem a közeli Louros Beachet, illetve Kefalónia vízesésekkel teli szigetét is elérhetjük.

Ha egy kicsit nagyobb nyüzsgésre vágynánk, akkor érdemes Missolonghi vagy Pátra városait célba vennünk, de ha csak egy kis természetközeli kikapcsolódást szeretnénk beiktatni, akkor a szemközti Asprolíthi túraterületére, a Klisoura-vízeséshez, illetve Görögország legnagyobb természetes tavához, a Trichonida-tóhoz is ellátogatni.

Gasztronómia tekintetében a halászati hagyományokra épülő Aitolikóban is a tengeri ételek és a friss halak dominálnak: kóstoljuk meg a garnélás-paradicsomos-fetás garides sganikit és a grillezett angolnát (htapodokeftedes), desszertként pedig próbáljuk ki a szezámmagos-mézes pastelit.