Ókori római finomság volt, mára az egész világot meghódította a gofri

Mézes, lekváros, gyümölcsös, csokis, tejszínhabos vagy sajtos – mára számtalan variációja létezik a gofrinak, azt viszont kevesen tudják, hogy ez a palacsintaszerű finomság egyáltalán nem egy modern találmány. A szakértők szerint a gofri eredete ezer évnél is régebbre nyúlhat vissza: Giorgio Franchetti, a „Dining With The Ancient Romans” című történelmi gasztrokönyv szerzője úgy véli, hogy az étel eredetileg az ókori Rómából indult hódító körútjára.

Arra vonatkozóan nincsenek feljegyzések, hogy milyen formát öntöttek ezek a sütemények, de Franchetti véleménye szerint laposak voltak, a tésztához pedig ugyanazokat az alapvető hozzávalókat használták, mint amik a mai gofrikhoz szükségesek. A szakember kutatása során arra jutott, hogy a crustula feltehetően a görögök olívás-fügés édes kenyeréből (panis obelius) nőtte ki magát, melyet bizonyítottan két forró vaslap között készítettek el, és főleg a dionüszoszi ünnepségek alatt fogyasztottak.

A crustula elkészítése nem volt túlságosan bonyolult: általában lisztből, mézből és valamilyen zsiradékból keverték össze. Napjainkban főleg vajat használunk a gofrihoz, a rómaiak viszont nem annyira szerették ezt a tejterméket, nemkívánatos melléktermékként tekintettek rá, illetve gyakran a kozmetikumokba került bele.

Franchetti megemlíti, hogy idővel a crustulumot külön utcai árusok kínálták, a tanárok pedig gyakran ezzel jutalmazták tanítványaikat. A finomságok viszont csak ezt követően kezdtek bele az igazi térhódításba: a crustulum rendre felbukkant a különböző bankettek desszertszekciójában.

Franchetti szerint a mai gofrira jellemző rácsos forma a középkorban kezdhetett el megjelenni, ekkor ugyanis picit finomítottak az étel elkészítési technológiáján. Kicsit később jelent meg a ferratelle néven ismert keksz is, amit a legtöbben a gofri közvetlen elődjének, illetve a crustula utódjának tartanak.

A hatalmas Római Birodalomnak köszönhetően persze a crustula eljutott Európa különböző pontjaira, ahol a birodalom bukásának idejére már szerves részét képezte az egyes területek gasztronómiájának. A középkorban a fontos kereskedelmi útvonalakon keresztül juthatott el a Közel-Keletre, az Újvilágba (Amerikába) pedig feltehetően a holland gyarmatosítók vitték el az 1600-as években.

(Forrás: CNN)