Ezzel az egyszerű japán módszerrel mindig tökéletes rizst főzhetünk

Japánban leggyakrabban rövid szemű fehér rizst használnak. Ez enyhén édeskés ízű, és összetételének köszönhetően főzés után finoman tapadó állagúvá válik. Szükség esetén középhosszú szemű rizs is megfelel, amely kevésbé ragad, de elkészítés után így is puha és szaftos marad. A hosszú szemű változatot viszont érdemes kerülni, mert a japán konyhában ritkán használják.

A szín sem mellékes szempont. Bár a fehér és a barna rizs ugyanabból a gabonából készül, eltérő technikát igényelnek. A barna rizs több rostot és tápanyagot tartalmaz, ugyanakkor hosszabb főzési idővel kell számolni, és rövidebb ideig tárolható. Ha a hagyományos japán módszert követnénk, a fehér rizs a biztos választás.

A rizst korábban szinte mindig meg kellett mosni, mivel a régi őrlési technikák miatt lisztes réteg maradt a szemek felszínén. A klasszikus japán fehér rizst ma is gyakran átmossák, hogy eltávolítsák a korpából visszamaradt keményítőt, amely egyesek szerint befolyásolhatja az ízt és az állagot.

A modern, boltokban kapható rizsek esetében a mosás inkább ízlés kérdése: általában elegendő egyszer-kétszer átöblíteni. Nem probléma, ha a víz nem válik teljesen átlátszóvá, enyhén opálos maradhat. Tároláskor viszont fontos, hogy a rizst légmentesen záródó edényben tartsuk, így megőrzi frissességét.

Az öblítés után a rizst tegyük vastag falú lábasba vagy agyagedénybe, majd öntsük fel a megfelelő mennyiségű vízzel. Fedjük le, és közepes lángon forraljuk fel. Amint a víz gyöngyözni kezd, vegyük kisebbre a hőfokot, és lefedve pároljuk további 12–15 percig. Fontos, hogy közben ne emeljük fel a fedőt, hiszen a bent maradó gőz gondoskodik a megfelelő állagról.

Amikor elkészült, óvatosan lazítsuk fel a rizst, hogy a felesleges gőz távozhasson. Ezután már tálalhatjuk is.

(Forrás: hamuesgyemant.hu)