Atombunkerek mellett pancsoltak a gyerekek a Balaton közelében

Az 1960-as években, Tótvázsony és Nagyvázsony között, egy erdős területen kezdték kialakítani a szovjet hadsereg egyik legtitkosabb magyarországi bázisát. A katonák a családjaikkal együtt költöztek ide, a laktanya pedig az évek során lakóházakkal és közösségi épületekkel bővült. 1986-ban egy újabb négyszintes panelház készült el, amelynek alagsorában iskolát, óvodát és tornatermet alakítottak ki.

A szigorúan őrzött bázis valódi katonai feladatáról azonban a külvilág alig tudott valamit. Csak a rendszerváltás után derült ki, hogy a területen nagy valószínűséggel nukleáris robbanófejeket is tároltak.

A telep legfontosabb és leginkább elzárt létesítményei a K–1 és K–2 jelű atomfegyver-tároló bunkerek voltak. A vasbeton építményeket földdel takarták, környezetüket pedig terepszínű betonelemekkel alakították ki, így kívülről alig lehetett észrevenni őket.

A bunkereket nukleáris robbanófejek tárolására tervezték, de arra is felkészítették őket, hogy egy esetleges atomtámadás idején védelmet nyújtsanak. Saját oxigénfejlesztő, valamint víz- és szennyvíztároló rendszerrel rendelkeztek, belsejükben pedig külön helyiségeket alakítottak ki a robbanófejek számára.

A tárolókonténereket csigasorral mozgatták, a padlón fennmaradt jelölések alapján pedig összesen 112 darab számára lehetett hely. Azt azonban máig nem lehet biztosan tudni, valójában hány robbanófejet tároltak Kis-Moszkvában, hiszen ezek tényleges jelenlétét sem dokumentálták teljes bizonyossággal.

A bunkerturak.hu szerint az sem ismert, hogy a nukleáris fegyverek mennyi ideig lehettek itt, a tárolókat azonban feltehetően 1988 és 1989 telén ürítették ki.

A katonák és családjaik számára a laktanya jóval több volt egyszerű szolgálati helynél. A gyerekek helyben járhattak iskolába és óvodába, az itt élőknek pedig könyvtár, mozi, sportpályák és uszoda is rendelkezésükre állt.

A játszótér közelében még egy nagyobb, csúszdával felszerelt gyerekmedencét is építettek, mindössze néhány száz méterre az atomtöltetek tárolására kialakított bunkerektől.

Az utolsó szovjet katonák 1990 márciusában hagyták el a laktanyát, amelyet ezt követően még három évig a Magyar Honvédség egyik őrszázada felügyelt. Miután 1993-ban ők is távoztak, a korábban szigorúan őrzött terület épületei fokozatosan pusztulásnak indultak.

A lakóházakból elhordták a mozdítható berendezéseket, kitörtek az ablakok, a falakat graffitik lepték el, az utcákat pedig lassan benőtte a növényzet. A szellemvárossá vált laktanya ugyanakkor ma is őrzött katonai terület, amit a honvédség gyakorlatozásra is használ. Az egykori bázis ezért engedély nélkül továbbra sem látogatható.

(Képek forrása: Zajza / Wikimedia Commons)