Egy változatos fűszer, amelynek illata az őszi kávéból is ismerős lehet

A csillagánizs egy Vietnámban és Dél-nyugat-Kínában őshonos örökzöld fa gyümölcse, amit szárított formában fűszerként használunk. Elsődlegesen Kínában termesztik, de előállítják még Japánban, Indiában, Laoszban, Kambodzsában és Vietnámban is. A gyümölcs pirosas-barnás színű, alakja a nevéből adódóan is egy – általában – nyolcágú csillagot formál, melynek mindegyik szárában magok találhatók. Mielőtt teljesen megérne, már leszüretelik és kiszárítják. Íze és illata az anetol nevezetű vegyületnek köszönhetően hasonlít az ánizsra, ám annál jóval intenzívebb. Azonos nevük ellenére két más növényből származnak.

Európába a 16. század közepén vált ismertté, Sir Thomas Cavendish, angol utazónak köszönhetően, aki még a Fülöp-szigeteken fedezte fel a fűszert. Miután Európába szállított belőle, villámgyorsan elterjedt, nem sokkal később már Oroszországban és Németországban is használni kezdték. Ekkoriban elsősorban gyümölcsös ételekhez, lekvárok ízesítéséhez használták. A csillagánizs Amerikába még ennél is később, a hetvenes években jutott el.

Az ázsiai konyhában széleskörűen használják: húsokhoz, zöldségekhez és levesekhez is adják a fűszert egészben, majd tálalás előtt erőteljes íze miatt eltávolítják. Az ősszel népszerű kávés ital, a sütőtökös (pumpkin spice) lattéban is megtalálható, de a forralt bort is ízesítik vele. Karácsonykor a szegfűszeg mellett a csillagánizs is előtérbe kerül, akár díszítésről, akár fűszerezésről van szó.

Konyhai használata mellett a gyógyászatban is előfordul. A kínai orvoslás egyik fontos növénye. Számos jótékony hatást gyakorol a szervezetünkre: segít az emésztést, gyulladáscsökkentő, antibakteriális hatású és köhögéscsillapító.

(Források: Serious Eats, Tilda)