Semmi értelme ennek a szendvicsnek, mégis napi 750 ezer fogy belőle Hollandiában

Míg a nápolyi pizza vagy a török kebab nem véletlenül számítanak népszerű fogásoknak, olyan ételek is akadnak, amelyek láttán a legtöbben inkább megfutamodnak – gondoljunk csak a skandinávok büdös halkonzervére vagy a norvég bárányfejre. Bár a hollandok szendvicse azért nem nyújt ennyire bizarr látványt, kétségkívül egy olyan fogásról van szó, amit az átlagos turista biztosan nem kérne egy vendéglátóhelyen.

A cukorkonfetti többféle ízben elérhető: a leggyakrabban csokoládés változattal találkozhatunk, de húsvét idején például nyuszis formában kínálják, a holland király születésnapja idején pedig az ünneppel asszociált narancssárga konfettikkel vannak tele az üzletek. Mindenesetre a hollandok nem keveset fogyasztanak belőle: a becslések szerint naponta mintegy 750 ezer szendvicset rágnak el, évente pedig úgy tudni, hogy 14 millió kilogrammnál is több cukorkonfettit vásárolnak.

Marije Nicklin szerint a hagelslag lényegét a ropogóssága adja, amit szinte semmilyen más „krémmel” sem lehet elérni. A legelső cukorkonfettik feltehetően a 19. század végéről, egy Cornelius Rutgerus de Ruijter nevű utrechti péktől származnak, aki 1928-ra egy komplett gyárat is létrehozott, amit ma csak de Rujiterként lehet ismerni. A finomság mindazonáltal olyannyira népszerűvé vált, hogy még az uralkodók udvaraiban is felbukkant: III. Vilmos holland király és Beatrix királynő például köztudottan szerette a márkát.

– számol be az őt ért kultúrsokkról a BBC-nek egy Kanadából Hollandiába költöző lakos.

Mint megtanulta, a hollandoknál a cukorkonfettis szendvics nem csupán egy különös snack, sokkal inkább egy nosztalgikus élményt felidéző étel, amit bárki felnőttként is ehet, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene. Nem mintha a hollandok sokat gondolkoznának azon, hogy mit gondolnak róluk a kívülállók. Mindenesetre a „szabályok” szerint a szendvicset bőségesen meg kell kenni vajjal azért, hogy ezután minél több hagelslag férjen rá, az ételt pedig a gyerekektől kezdve a nyugdíjasokig, minden korosztály ugyanakkora nosztalgikus élvezettel fogyasztja, nem törődve azzal, hogy a külföldiek számára teljesen logikátlan receptnek tűnik.